18*

Sziasztok! Neharagudjatok, hogy nem hoztam egy ideig részt, de felmerült bennem hogy érdemes e folytatnom. Kérlek titeket, hogyha tetszett hagyjatok magatok után nyomot. Viszont! Szeretnék kezdeni egy új blogot az egyik wayerrel, amiben Mayke/MDC/ is szerepet kapna:) Az a kérdésem, hogy lenne aki olvasná?! Kérlek titeket kommentben jelezzétek. Nem is fecsegek annyit, jó olvasást!:)


...
-Jézuskrisztusvilágsztár!-ugrottam egy nagyot miután megláttam a szöszit a tükörben.
-Bocs, nem akartalak megijeszteni, csak a hajzseléért jöttem.-válaszolt "komolyan", de a végére egy pimasz mosoly ült az arcára.
-Akkor fogd meg és menj!-dobtam a kezébe az előbb említett tárgyat.
És ezzel távozott a fürdőből.
Kimentem Én is amint végeztem mindennel, ahol a fiúkat találtam jóízű kuncogásukkal.
-Mi az?-kérdeztem mikor odaértem, de abbahagyták.
Senki nem szólt egy szót sem. Kezdett kissé zavarni. Van egy olyan megérzésem hogy Rólam beszéltek.Vagyis inkább vihogtak. Igen, ezt annak nevezik.
-Fiúk!- kértem őket megint számon, de se szó se beszéd.
Leültem az egyik székre, és előkaptam a telefonomat hogy felnézek a közösségi oldalakra. Körülbelül 5 perce csinálhattam, mikor Ya Ou egy oroszlánhoz képes felbőgött. Ezen már Én is elkezdtem röhögni, ugyanis közben leesett a székről, s mivel meg akart kapaszkodni leverte a tányért is az asztalról. Minden elismerésem, de tényleg.
-Na jó, Én azt hiszem megyek. Sziasztok!-köszöntem el tőlük, majd hazafelé vettem az irányt.
Egész úton azon gondolkoztam, hogy mi volt ez az egész. Min nevettek annyira, és mért nem árulták el nekem?! Annyira elmerültem a gondolkozásban, hogy egy mellkasba ütköztem. Amint megláttam ki az, rögtön el akartam menni Mellette, de megfogta a csuklóm és visszarántott.
-Na mi az kicsi Sara? Hova ilyen sietősen?-vont kérdőre Ádám, amihez igazából semmi köze.
Nem tudtam mit mondjak neki, de észrevettem hogy a genszter haverok egyike megszólalt.
-Kinek a szara?-nevettek fel mindannyian.
-Haha nagyon vicces na szevasztok.-vágtam hozzájuk és el akartam menni, de nem sikerült.
Amikor már rángatni próbáltak, meghallottam egy ismerős hangot, aki épp a nevemet kiabálja.
-Sara!- szólalt meg Ya Ou amint ideért.-Na most engedd el különben nem állok jót magamért.-kezdett bele, s közbe a kezei közül próbált kiszabadulni.
-Megjött a hős lovag? Na menjél.Ez nem az utolsó találka baby.-nézett fintorogva félig ázsiai barátomra, majd rám egy csábos mosoly kíséretében.
Ezzel el is mentek.
-Jól vagy?-lépett elém és megfogta a kezemet.

***Ya Ou szemszöge***

-Jól vagy?-léptem Sara elé, és megfogtam a kezét.

Választ viszont nem kaptam, csak annyit hogy a karjaimba borult és megcsókolt. Először sokkolt, de rögtön visszacsókoltam.

Úristen!Erre várok mióta megláttam. Te elhiszed YaOu? Nem agy.Az jó mert Én sem. Magammal beszélgettem egész végig.

Egyre jobban vágytam rá. Mióta megláttam tudatni akartam vele hogy tetszik De sose volt megfelelő idő, hely. Szerintem közöltem vele azzal a mozdulattal, hogy a nyílt utcán belemarkoltam fenekébe, mire egy kisebb nyögés hagyta el a száját. 

Csak a semmiből BenceÚr jelent meg mellettünk, amire egyből szétrobbantunk.

-Ha ezek után is "barátok vagytok", akkor Én meg Chuck Noris apja.-nevetett fel, mire Mi is követtük a példáját.

-Nekem most mennem kell.-mondtam Ya Ounak, de visszatartott.

-Régi módszer. Na gyere.-ezzel megfogtam a kezlt és elindultunk hozzánk.

Egész úton kézenfogva mentünk, és legszívesebben újra és újra ismételném az előbb történteket...

Figyelem!

Sziasztok!
A blogomnak nem igen látom nagy jelentőségét, ugyanis nem kapok visszajelzéseket. Nem tudom eldönteni, hogy akkor most folytassam, vagy inkább töröljem a blogot. Elgondolkodtam azon, hogy indítok egy másik ByTheWay fanfictiont, de társírót keresnék hozzá. Szóval akinek lenne kedve, írjon rám facebookon.:)
DE!
Kérlek írjátok le ide kommentben, hogy van e értelme folytatnom.!

Köszönöm a megértéseteket! Puszi:*

17*

Sziasztok!:) Köszönöm szépen a feliratkozókat és a kommenteket:) Sajnálom hogy úgy eltűntem, de táborban voltam. De itt vagyok. És sajnos hetente 2 rész fog jönni. Ami szerda és szombat lesz :) Pipálni, kommentelni és feliratkozni ér. Jó olvasást!:)

...
De ehelyett azonban, fölkapott és az udvar felé cipelt. Megállt a medence mellett, majd velem a nyakában ugrott be a vízbe. Nem tudtam hirtelen hova tenni ezt az egészet, de eléggé meglepett ez az egész szituáció.
-Te megőrültél?-vontam kérdőre, miután kimásztam onnan.
-Igen..Talán baj?-nevetett a mini uszoda közepén.
-Jól van Ya Ou. Ezt még visszakapod.-próbáltam kicsit megfenyegetni, de nem sok sikerrel, ugyanis a végére elröhögtem magam.
-Na ez a nevem. És uuu..szaladok.-mondta még mindig a magáét, mire Én csak a szememet forgattam és visszamentem a többiekhez.
Már épp beértem volna, mikor Ya Ou megfogta a karomat és visszarántott.
-Ilyen vizesen....És sárosan be nem mész.-mondta miután megnézte hogy nézek ki.
-Ugye ezt most Te sem gondoltad komolyan?
-De igen. Szóval vedd le ezt a mocskot, és irány a fürdő. Vagy kint maradsz.-kacsintott rám, mire levettem a sáros pólómat.
Ő persze élvezettel bámulta az egészet, mindaddig amíg be nem szaladtam a zuhanyzóba. Igen azt nem is kell mondani, hogy a többiek teljesen hülyének néztek.
Bementem, bezártam az ajtót a biztonság kedvéért, majd letusoltam. Csak Én lehetek olyan szerencsétlen, hogy csurom vizesen beleesek egy adag sárba. De mindegy is. Nagyon jól esett a meleg víz, a fagyos medencés kaland után.

***Ya Ou szemszöge***

Ennél hülyeségebbet nem is mondhattam volna. "Vetkőzz le, mert sáros vagy." Hát Én egy barom vagyok. Most mégis mit gondolhat rólam? Vagy bunkónak, vagy pedig bunkónak. Mind a két oldalról rosszul jönnék és fogok is kijönni belőle. Nem voltam meglepve, mikor egy majdnem félmesztelenül ment be a fürdőbe, ugyanis reggel már láttam így. És még mindig nagyon gyönyörű. Beslattyogtam Én is a házba, és a konyha felé vettem az irányt, ahol 3 szúrós szempárral találkoztam.

-Elárulnád, hogy Sara miért egy szál melltartóban jött át a lakáson?-vont kérdőre Olivér.

Valahogy gondoltam, hogy Ő fogja feltenni az első kérdést.

-Reméljük nem a medencében csináltátok.-kacagott fel Bence, mire mindenki röhögőgörcsben tört ki, kivéve Olit.

Ebben a pillanatban kilépett a fürdőből Sara egy árva törülközőben, amire mindenki felfigyelt.

***Sara szemszöge***

Miután lefürödtem, bementem a konyhába hogy visszakapjam a ruháimat, de ehelyett azonban csak a fiúk tekintetével találkoztam.

Kicsit kellemetlenül éreztem magam, és fogjuk rá hogy haragudtam Ya Oura, de végül kiböktem amit akarok.

-Adsz valami ruhát, vagy felvehetem ami rajtam volt?-tettem fel a kérdést kissé flegmán, mire Ő csak bólogatott és nem szólt semmit.

-Mi igen?-húztam fel a szemöldökömet.

-Persze adok ruhát.- bökte ki végül és a szobája felé indult.

Kivett egy boxert, s egy pólót. Visszamentem a fürdőbe és felöltöztem. 

Szerencsémre a rövidnadrágomat nem vette el tőlem, így azt vissza tudtam venni. Gyorsan magamra kaptam, majd visszamentem a fiúkhoz. Vagyis hát igazából csak mentem volna, mert mikor fel néztem a tükörbe láttam valakit mögöttem, s hirtelen nem tudtam, hogy Én vagy Ő ijedtem meg jobban...

Közlemény

Sziasztok!:) Nem új részel jövök, hanem egy bejelentéssel. Ezer bocsánat,hogy most nem hoztam részt,de táborban voltam és nem volt idõm megírni. Készen van,de nem tudtam begépelni. Holnap 17. Rész ;) Mégegyszer bocsánat.:)

16*

Sziasztok!:) Meghoztam a 16. részt is.  A következő részt 6 komment és 3 feliratkozó után hozom. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást :)


...
-Jézusom Ya Ou! Nem szokásod kopogni?-vágtam hozzá ijedtemben a szavakat, majd villám sebességgel magamra kaptam a pólómat.
-Én.ööö...izé.-kezdett makogni, mire Én csak a szememet forgattam és célba vettem a fürdőszobát.
Feltettem egy minimális mennyiségű sminket, kivasaltam a hajam és már indulhattunk is. Bezártam az ajtót, és Ya Ou félrehívta Olivert, míg mi Rékával hátul lemaradtunk.

***Ya Ou szemszöge***

Amikor véletlenül rányitottam Sarara, teljesen lefagytam. Ott állt előttem egy szál melltartóban. Nem tudtam megszólalni, annyira ledermedtem. Ennyire tökéletes ember nem lehet. Elsuhant mellettem a fürdőbe, rendbe szedte magát és elindultunk.

Félrehívtam Olivért, mert beszélni szerettem volna vele.

-Hallod Tesó! Véletlenül rányitottam Sarara, de valami tökéletes ez a lány. Eddig se tudtam hova tenni az érzéseimet iránta, de most meg végképp elvesztem.-vázoltam fel neki a szituációt.

-Fogadjunk fekete csipke.-húzogatta a szemöldökét, és elnevette magát.

-Te ezt mégis honnan a francból tudod?-emeltem fel a hangom, mert tudom, hogy Olivernek is bejön Sara.

-Haver. Nem szoktál részletes beszámolót tartani ha valakire "véletlenül" rányitsz.-mondta, majd a véletlen szót idézőjelben mutogatta nekem.-Másrészt viszont, tudom  hogy az a gyengéd.-nevette el magát, majd kezet fogtam vele és visszamentünk a lányokhoz.

***Sara szemszöge***

Miután visszajöttek a fiúk, elindultunk az Rtl székház felé. Amikor odaértünk elköszöntünk tőlük, és elfoglaltuk a helyünket. Természetesen az első sorba. Elfoglaltuk a helyünket, és már kezdődött is a show. Előjött Lilu és Istenes Bence, majd elmondták az információkat. 

Elérkeztünk az utolsó 1 perchez, amikor még szavazni lehet. Majd miután megszólalt a kong, előjöttek a versenyzők, a mentoraikkal együtt. 

Nagyon drukkoltam a srácoknak. Megérdemlik  a továbbjutást. Fantasztikus hangjuk van és csodálatos emberek. Gondolkozásomból Lilu hangja zökkentett ki, ahogyan kimondta az első továbbjutó nevét, aki nem más, mint Bozsek Márk. Kapott nagy tapsot,és végül Rékával azon kaptuk magunkat, hogy ketten állnak a színpadon. Igen az egyik a ByTheWay volt, a másik pedig Csordás Ákos.Mielőtt elkezdődött volna a párbaj, egy kis szünetet tartottak, hogy fel tudjanak készülni és pár biztató szót kapjanak a mentoraiktól.

Először Ákos adta elő a produkciót, majd jöttek a fiúk. A Read All About It-et adták elő. Meg kell hogy mondjam, könnyeztem. Annyira megható volt és olyan tökéletesen énekelték el, hogy semmiképpen sem szabad, hogy kiessenek. Se ma, se jövőhéten, se semmikor. Ezt a versenyt nekik kell megnyerniük. De nem így lett. Ugyanis amikor Lilu kimondta, hogy az X-factortól búcsúzik a ByTheWay teljesen összeomoltam. De ha Én ennyire, akkor Ők hogyan. 

Lement az adás és hátrasiettünk hozzájuk. Mivel már egy néző sem volt a stúdióban, ezért a biztonságiak megengedték, hogy bemenjünk az öltözőbe. Mind a 4 fiú a fejét fogta. Közelebb mentünk hozzájuk, és próbáltuk elfelejtetni egy kicsit ezt az egészet, de ebből csak az jött ki, hogy Sziki megszólalt:

-Van kedvetek átjönni hozzánk egy kicsit?-kezdte a mondandóját, mire beleegyezően bólintottunk.

Összeszedték a cuccaikat, és már indultunk is. Az út viszonylag csendesen telt el, amit meg lehetett érteni a mostani dolgok után.

Odaértünk, és meg kell hogy mondjam viszonylag rend volt, ahhoz képest hogy egy legénylakás. Kezdem úgy érezni, hogy ez egy mendemonda. Haha Sara jó vicc volt. 

Bementünk a konyhába, ahol ittunk és ettünk, mikor Ya Ou megszólalt:

-Mi az Sara! Láttam, hogy sírtál.Olyan cuki voltál.-mondta először aranyosan, majd elnevette magát.

-Kösz Feri.-mondtam neki gúnyosan.

-Tessék?-kelt fel az asztaltól, miközben Én a hűtőnek támaszkodva ittam.

Egyre közelebb jött és már szinte előttem állt. Homlokát nekidöntötte az enyémnek. Azt hittem meg fog csókolni, de nem. Ehelyett azonban...

15*

Sziasztok!:)Meghoztam a 15. részt is. Nagyon szépen köszönöm az 5000 oldalmegjelenítést, a 2 feliratkozót és a kommenteket. Ennek örömére hoztam most új részt. A következő ugyanúgy kommenteken múlik hogy jön e. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást :)


...
-Sara, elhoztam a...-kezdett bele a mondandójába Ya Ou, de amint meglátta mi történik ledobta a pulcsimat a kanapéra és odaszaladt hozzánk.
-Most azonnal engedd el!-tépte le szó szerint rólam Ádámot, majd nekilökte a falnak.
Nem tudtam mit tegyek. Félek ha közéjük állok, Én fogok kapni reflexből.
-Na mi van? Megjött Rómeó?- vonta kérdőre a barátomat, aki ezután a mondat után bevert neki egyet, és a földön kötött ki.
Odaszaladtam megnézni jól van e, amit persze Ya Ou nem hagyott szó nélkül.
-Most komolyan Őt véded? Ha nem jövök mit csinált volna ez a barom?-emelte fel a hangját.
-Dehogy védem. De az erőszak sohasem megoldás. Remélem rájössz előbb-utóbb.-kiáltottam rá Én is, majd felszaladtam a szobámba és sírni kezdtem.

***Ya Ou szemszöge***

Nálunk maradt Sara pulcsija, így gondoltam átviszem neki, de egy nem várt látvány tárult elém. Egy hapi éppen a falnak nyomta és ordítozott vele. Gyorsan odaszaladtam, és levettem róla, de amint nekiállt "büszkélkedni" bevertem neki egyet. A földre rogyott, majd kifutott a házból. Sara egyből odajött hogy miért kell verekedni az nem megoldás, de Én még mindig ideges voltam és kiabálni kezdtem vele, majd felrohant a szobájába.

-Ezt nem hiszem el!-rúgtam bele a kanapéba, s elindultam felfelé a lépcsőn egészen a szobájáig. Be akartam menni, de bezárta az ajtót.

-Sara engedj be kérlek!-dörömböltem be, majd miután lehiggadtam leültem a lépcsőre, és vártam hogy történjen valami.
Bő 20 perc után arra lettem figyelmes, hogy kattan a zárban a kulcs.Kisírt szemekkel lépett ki a szobából, majd rámnézett. Egyből odamentem hozzá, és átöleltem.
-Bocsáss meg! Nem akartam üvölteni veled, de az a barom ezt hozta ki belőlem mondtam, s még mindig nem engedtem el ölelő karjaimból.
Ő nem válaszolt semmit, hanem ajkait enyémekhez csatolta, és csókolózni kezdtünk. Próbáltam ebbe beleadni minden érzelmet, bocsánat kérést, és mindent amit lehetett. Mikor elváltunk mosolyogva felnézett rám, mire viszonoztam tettét. Egymást néztük már jó ideje, mikor Saranak felkorgott a gyomra. Egyszerre nevettünk fel.
-Szerintem enni kéne valamit.-javasoltam valamit, mire még jobban nevettünk.
-Igen. Nem rossz gondolat.-válaszolta, majd a konyha felé vettük az irányt.
Felajánlotta, hogy csinál palacsintát. Nem ellenkeztem ugyanis imádom. Mondjuk ki nem imádja a palacsintát. A nutellásat például. Már a gondolatától folyik az embernek a szájából a nyál.
Elővette a serpenyőket, és nekiálltunk megsütni őket. Néhány a földön landolt, amit mondjuk nem is csodáltam. Fél óráig sütögettünk aminek az eredménye az lett, hogy 6 darab leesett, 4 odaégett, így keményen 10 darabot csináltunk, amit meg is lehetett enni.
Leültünk az asztalhoz, és csendben elfogyasztottuk. Mikor végeztük, szótlanul ültünk egymással szemben. Legszívesebben maradtam még volna, de próba van a srácokkal így mennem kellett.
-Mennem kell próbára. Majd hívlak.-nyomtam egy puszit az arcára, majd elmentem.

***Sara szemszöge***

Nagyon hálás voltam Ya Ounak most ebben a pillanatban. Bele sem merek gondolni mi történhetett volna, ha Ő most nem jelenik meg. Szerettem volna, ha itt marad még velem egy jó darabig, de mennie kellett próbára amit meg is értettem. Fontos neki ez a verseny, és rengeteget kell dolgozniuk azért, hogy elérjék az álmaikat. Jó úton haladtam. Soha nem néztem fel még ennyire senkire, mint rájuk. Nem is csodálkozom, hogy ennyi rajongóval rendelkeznek, ugyanis tényleg fantasztikusak. Nem csak emberileg, de hangilag is.

Felmentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopomat, és megnéztem a közösségi oldalaimat. Először YouTube-ra mentem és megnéztem újra a fiúk szombati produkcióját, ami még mindig tökéletes volt. Ma döntés! Remélem továbbjutnak. Lehet a mentoroktól kaptak pár kritikát, de annak ellenére szenzációsak voltak. Ma itthonról nézem a döntést, és szurkolok nekik. 

Felhívtam Rékát, aki szívesen elfogadta a meghívásomat és itt alszik nálam. Szokásához hívően megint 3 táskával érkezett, amin Én még mindig csak nevetni tudtam.

7 óra van. Nemsokára kezdődik az adás. Bekapcsoltuk a tévét, és vártuk hogy elkezdődjön.

-Kimegyek inniért, és valami rágcsáért egy perc.-mondtam a kanapén fekvő barátnőmnek aki intett a kezével válaszképp. 

Mikor töltöttem a kólát a poharakba, hallottam hogy csöngetnek.

-Nyisd ki!-üvöltöttem ki Rékának, aki egyből oda is ment az ajtóhoz.

Kimentem a nappaliba Én is, és láttam hogy Olivér és Ya Ou áll az ajtóban.

-Sara!Öltözz. Vagy öltözzetek! Jöttök a döntésre ti is.-mondta, majd a fenekemre csapott egy kisebbet, hogy induljak el.

-De..-kezdtem bele, de Olivér félbeszakított.

-Semmi de! Jöttök. Kell a bíztatás.-fejezte be,s Rékával elindultunk a szoba felé. 

Hirtelen nem tudtam mit vegyek fel. Észre se vettük, hogy az ajtó félig nyitva van.

-Azt se tudom mit vegyek fel.-mondtam barátnőmnek, de nem tudott válaszolni, mert valaki kintről bekiabált.

-Egy csinos kis koktélruha megteszi.-csapta meg a fülemet Olivér hangja.

-Barom.-vágtam rá és becsaptam az ajtót. 

Réka már elkészült és Én még mindig azon tűnődtem, hogy mit vegyek fel. Egyszerűen nem tudtam eldönteni. Már éppen kiválasztottam a megfelelő ruhát, és készültem átvenni. Egy szál melltartóban, s egy rövidnadrágban álltam, mikor valaki hirtelen benyitott...

14*

Sziasztok! Megérkeztem a 14. résszel:) A következőt 4 KOMMENT után hozom! Remélem tetszeni fog. Jó olvasást :)

...

De ekkor azonban az ajtó kivágódására rezzentünk szét.

- Fiatalok! Fiatalok! Csak a boltba mentünk el. Ha később jövünk, akkor máshol találnánk rátok?- nevetett fel egyből Bence.

- Nagyon vicces!- keltem fel az ágyról, majd a konyha felé vettem az irányt, mert a pulcsimat kerestem.

Kintről sugdolózást hallottam, amire egyből az ajtóba álltam akaratom ellenére is, így láttam, és hallottam is a beszélgetést.

- Mi van? Kihasználod hogy rosszul van?- esett neki elsőként Olivér.

- Nem. Néztünk egy filmet, és a végén bárki, és bármi lett volna itt akkor is megcsókolom. Mondjuk nem bántam meg. És remélem Ő se. - kezdett bele a sztoriba Ya Ou, s a végén elkalandoztak a gondolatai.

- Igen hős szerelmes?Mit néztetek?Csak nem A felhők fölött 3 méterrel?- ment oda mellé Sziki, közben pedig a szemöldökét húzogatta.

- Igen azt. - válaszolta,és elhallgattak, mert kiléptem a konyhából.                

Mind a négyen úgy néztek, mint akik még nem láttak fehér embert.

-Na mi ez a néma csend?- tettem fel a kérdést, és a kezeimet összefontam magam előtt.

-Ja semmi.-vonta meg a vállát Sziki,majd felhúztam a cipőmet, felvettem a kabátomat, és elköszöntem tőlük.

Hazamentem, ahol anyáék fogadtak. Teljesen elfelejtettem hogy jönnek.

-Kicsim, ugye minden oké? Menj fel aludj egy jót.-lépett oda mellém, mire Én engedelmeskedtem, s elfoglaltam a szobámat.

Átvettem a pizsamámat, megágyaztam, majd bedöltem az ágyamba és egyből álomba merültem.

***Ya Ou szemszöge***

Miután Sara elment a többiek tovább nyaggattak a hülyeségükkel. Nem tudom miért, de ez a lány furcsa érzéseket vált ki belőlem. A film végén akaratunkra is csókolóztunk. Nagyon jól esett a csókja. Jézusom miket beszélek? Hiszen nem is ismerem. Kétszer találkoztam vele egész életembe. De annyira különleges, hogy már az első találkozásnál beleszerettem. Igen ez van. Szeretem. Tudom sokan hülyének fognak nézni emiatt, de nem tudok mit tenni. Szerencsémre bementettem a telefonszámát, így el tudom érni ha szeretnék valamit. És fogok is. Ugyanis elhatároztam hogy elhívom egy randira. Ma nem jó mert próba van, de holnap egész nap szabad vagyok. Gondolkozásomból Sziki hadonászó keze zökkentett ki.

-Haver. Ennyire bejön? nevetett fel, mire Én csak bólintani tudtam.

Erre a tettemre Olivér fogta magát és elviharzott itthonról. Nem tudom mitől van ki. Hisz Ő sem ismeri és semmit sem tesz annak érdekében hogy megismerje, ha esetleg, véletlenül tetszene neki. Remélem nincs így. Nem szeretnék vitát.

***Olivér szemszöge***

Miután megtudtam hogy Ya Ounak bejön Sara, teljesen felkaptam a vizet és eljöttem onnan. Régebb óta ismerem Őt, mert az egyik haverommal jár egy suliba. Így többször láttam már és azóta tetszik. Tény hogy nem ismerem, de Ő se. Szóval esélyem van. Bár ezután a csók után már minden bizonytalan. Az, hogy valaha is magaménak tudhatom, hogy mondjam neki, hogy szeretlek, hogy átöleljem apró derekát, hogy apró csókokkal hintsem be gyönyörű ajkait. De mindez álom marad, amit remélem minél előbb valóra válthatok.

Úton, útfélen megláttam a házát, így gondoltam benézek hozzá, minden oké e. Felszaladtam a lépcsőn, és becsöngettem. Meghallottam aranyos hangját, amit a ’Megyek’ szó hagyott el. Lehajtottam a fejem és a cipőm orrát tanulmányoztam, mikor kinyitotta az ajtót. Egy szál törülközőben állt előttem.

***Sara szemszöge***

Éppen fürödtem mikor meghallottam a csengő hangját. Anyáék már elmentek, így egyedül voltam otthon. Kinyitottam az ajtót, de legszívesebben visszacsuktam volna.

-Mit akarsz?- vontam kérdőre, ugyanis most nem nagyon volt szükségem társaságra, főleg nem az Övére.

-Csak gondoltam megnézem jobban vagy e, de látom rosszkor jöttem. -sütötte le a szemét, amint végignézett.

-Igen ezt jól látod. Jól vagyok nem kell aggódni. Szia.-mondtam, majd ezzel a lendülettel becsaptam mögöttem az ajtót.

Visszamentem a fürdőbe, felöltöztem majd a konyha felé vettem az irányt. Elég éhes voltam, ezért kinyitottam a hűtő ajtaját, kivettem a tegnapi ebédet, és nekiálltam az elfogyasztásának.

Amint végeztem ezzel a szobám felé indultam, azon belül is a telefonomért. Láttam hogy jött egy üzenetem ,amit egyből meg is nyitottam. Az üzenet láttára mosoly húzódott a számra:

„Szia. Remélem kipihented magad. Arra gondoltam elmehetnénk valahova holnap este. Igen ezt veheted egy randinak :D. xx Ya Ou”

Erre rögtön írtam is neki egy választ:

„Szia. Igen köszi J  Rendben benne vagyok. xx Sara”

Megírtam neki, majd válaszként annyit kaptam, hogy menjek fel Facebookra. Rögtön bekapcsoltam a gépemet, és azt láttam hogy Ya Ou leírta a részleteket.

Ma nem volt semmi programom, így itthon maradtam. Átvettem egy rövidnadrágot, és egy topot, ugyanis nagyon meleg volt odakint. Leültem a tévé elé, de ezt a tevékenységemet a csengő szakította félbe. Felálltam és az ajtó felé indultam. Kinyitottam az ajtót, de vissza is akartam csapni,de az illető megakadályozta. Belökte az ajtót, s közeledni kezdett, mire Én egyre jobban csak hátráltam. Nekinyomott a falnak, és épp meg akart volna csókolni, de ekkor valaki hátulról a nevemet kezdte kiabálni…

13*

Sziasztok. Itt van a 13. rész is. A következő részt 4 KOMMENT után hozom. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást :)

…

-Te meg mit keresel itt?-vontam kérdőre félig ázsiai származású barátomat.

-Csak gondoltam köszönök az adás előtt.-válaszolt kérdésemre, miközben Én levegő után kapkodtam annyira megijedtem.

-Ja rendben.-nevettem fel a sokkos állapotom után.

Ya Ounak vissza kellett mennie, amit meg is értek, ugyanis készülniük kell estére. Elfoglaltam a helyemet, majd telefonozni kezdtem. Végül is ha az ember elfoglalja magát, akkor gyorsan elmegy 2 óra.

***X-factor**

Már teljesen tele volt a nézőtér, és az állójegyesek is elfoglalták a helyüket. Minden készen volt, s ennek örömére a színpad közepén meg is jelent Istenes Bence és Lilu. Elmondták, hogy múlthéten kitől búcsúztunk, s hogy ma mindenki énekelni fog egy dalt, + egy duettet valamelyik versenyzővel.

Mindenki leszerepelt,majd a ByTheWay volt az utolsó ’versenyszám’, amit Szikora Robi fel is konferált:

-Akik most következnek, tehetségesek, fiatalok. Imádják őket a lányok. No meg mindenki. Hölgyeim és Uraim, a ByTheWay!-amint ezt kimondta, a székházban ülő többi wayer sikítani kezdett, ami persze nem tartott sokáig, mert elkezdődött a felvezető film.

Megjelentek a színpadon, feszes bőr cuccokban, amikben csodálkozom hogy tudtak járni. Radioactiv. Ez a zene címe amit előadtak. Meg kell hogy mondjam nekem nagyon tetszett a produkció, s ahogy láttam a nézőknek is. Ahogy véget ért a dal zihálva álltak meg a színpad szélén. A mentoroktól kaptak pár kritikát, de nem értettem miért.

****Show után***

Hamar véget ért a műsor, majd gyorsan a kijárat felé vettem az irányt, mert kezdtem rosszul lenni abban a fülledt időben. Éppen kiértem volna az épületből, de meg kellett állnom ugyanis előttem a kép teljesen kipöttyösödött a kép. Szédültem. Nagyon. Szerencsémre mindenki elhagyta az épületet. Mármint csak a nézők. Semmi innivaló nem volt nálam, ugyanis megittam.

Összerogytam a földön és próbáltam mély levegőket venni, ahogy anyukám tanította. Lépteket hallottam magam mellől, és még annyit hogy valaki a nevemet mondja, majd ezután minden elsötétül. Nem éreztem semmit. Mintha a mennyországba csöppentem volna.

Arra ébredtem fel, hogy egy ágyon fekszek. Azt gondoltam volna, hogy egy kórházban ébredek, de nem. Egy idegen lakásban. Fel akartam ülni amit egy kisebb nyögés kísért. Fájt minden porcikám. De mitől? Szeretnék erre a kérdésre választ kapni. Ha lehetne, akkor minél előbb.

Egy férfi hangot hallottam a konyha irányából, majd közeledni kezdett felém. Nem nagyon láttam, ki az de mikor közelebb jött egyből felismertem.

-Sara! Minden oké?-szólt hozzám Ya Ou, míg Én csak bámultam,mert nem tudtam hogy kerültem ide, és ha rosszul lettem, akkor miért nem kórházba vittek? Jó be kell vallanom utálom a kórházakat, de nem értem. Választ szeretnék most már. De tényleg!

-Hogy kerülök ide?-tettem fel a kérdést, ami már egy jó ideje nyomaszt legbelül.

Ya Ou odaadta a kezében lévő poharat, majd leült mellém.

-Figyelj! Az adás után beszélni szerettem volna veled így a megkeresésedre indultam. A kijárat előtt viszont megtaláltalak ahogy fekszel a földön. Felhívtuk anyukádat, ugyanis a telefonod melletted hevert, és azt mondta semmiképpen ne vigyük kórházba, mert nem szereted. Így elhoztunk hozzánk, míg jobban nem leszel.-vázolta fel nekem érthetően a helyzetet.

-Értem. Mindenesetre köszönöm.-kortyoltam bele a mancsomban lévő pohár vízbe.

-Nem vagy éhes?-terelte a témát Ya Ou.

-De az vagyok.-mondtam, majd felszerettem volna állni, de visszaestem. Odalépett mellém, féloldalasan átkarolta a derekam, és felsegített,s így léptünk be a konyhába.

Nem is kell mondanom szerintem, hogy elég érdekes és félreérthető szituáció volt, ami a többi 3 fiúnak is feltűnt, s nem tudták hozzászólás nélkül hagyni.

-Hoppáka. Kevesebb, mint egy hete ismeritek egymást, de már forr a levegő.O grr.-jegyezte meg Bence, mire elröhögtem magam. Már amennyire tudtam.

-Mi nem is zavarunk. Legyetek jók.-folytatta, de ezúttal Sziki.

Felálltak az asztaltól, majd az ajtó felé indultak  a Szőkét kivéve. Ott ült velük szembe és farkas szemet nézel egyszer velem, egyszer pedig a mellettem ülő sráccal.

-Patocska! Ha jössz meghívlak egy marlenkára! Hm? Na gyere.-ordított be a helyiségbe, ahol mi felnevettünk, de Olivér csak a szemét forgatta.

-De vicces! Megyek.-válaszolt vissza, s felállt és kiviharzott a lakásból a többiekkel együtt, így kettesben maradtam Ya Ouval.

Észrevettem, hogy az éjszakát itt töltöttem, ugyanis este 10kor volt vége a shownak és akkor hoztak ide. Szóval elég büdös lehetek. Csodálkozom hogy a fiúk nem kerülnek el. Megkérdeztem hol a fürdőszoba, majd bementem, s becsuktam kulccsal az ajtót a biztonság kedvéért. Levetkőztem, majd beálltam a víz alá. Megmosakodtam, megtörülköztem, felöltöztem, és visszamentem a nappaliba.

Ya Ou éppen egy filmet nézett.

-Mit nézel?-kérdeztem tőle kíváncsian, s lehuppantam mellé a kanapéra.

-A felhők fölött 3 méterrel.-válaszolt, majd rám kacsintott.

A film alatt éreztem, hogy mindig egyre közelebb jön hozzám. Nem tudom miért mondom ezt, de jól esett a közelsége. Arra észleltem fel, hogy szorosan mellettem ül, és átkarolja vállamat. Én akaratomon kívül is mellkasára hajtottam a fejemet. Így néztük tovább a mozit.

Mikor vége lett a filmnek, éreztem magamon Ya Ou tekintetét, ezért ránéztem. Aranyosan mosolygott,majd feje közeledni kezdett az enyém felé. Meg akar csókolni vagy mi van? Ez a gondolat járt a fejemben. Kívánóan ajkamra nézett, majd fel a szemembe. Ezt párszor megismételte, majd tökéletes ajkait hozzáérintette az enyémhez, de ekkor azonban…

Eredmény

Sziasztok! FONTOS!


Most először azért írok, mert a blogom része egy héten csak EGYSZER fog jönni. Mindez változni fog, ha látom, és kapok is visszajelzést hogy tetszik a blog. Ha egy fejezethez elérjük a 6 KOMMENTET, akkor sűrűbben fogom hozni a részeket. Ha viszont nem írtok, akkor úgy látom nincs értelme. Szóval ezt tartsátok figyelembe.
*********
Másodikként viszont a blogverseny eredményét szeretném mondani, és pár szóval összefoglalni.

Nagyon jó blogokat írtok, és 2 ember segítségét kértem. Hát nem is húzom tovább az időt itt vannak az eredmények:

1.helyezett: Daniella Bíró : http://bythewayalmodjmeg.blogspot.hu
2. helyezett: Kinguu : http://mylifebtw.blogspot.hu
3. helyezett: Anita : http://youvegotitbythewayfanfiction.blogspot.hu
**
Különdíjasok:
- Wayer : http://lifeisbeautifulwithbytheway.blogspot.hu
- Kitti Dancs : http://whosouldloveichoose.blogspot.hu
+ 1:

- ~ JeNana ~ : http://mirage-ericochmolly.blogspot.hu

Gratulálok mindenkinek :)

12*

Sziasztok:) Meghoztam a 12.részt. Létszíves hagyjatok magatok után nyomot ugyanis a következő rész 3 KOMMENT UTÁN jön. Erről tudom hogy van e értelme folytatni.Remélem tetszeni fog. Jó olvasást:))



...
Az üzenetben ez állt:
       " Kicsi Sara.
    Azt hitted minden megoldódik köztünk? Meg hát úgy alapból is? Mert ha igen, akkor rosszul hitted. Én mindig megkapom amit akarok, és ezt Te is nagyon jól tudod. És most per pillanat Téged akarlak. Jobb ha erről nem szólsz senkinek.
                                  Csók Ádám:* "
Ahogy ezt elolvastam, lerogytam a földre és sírni kezdtem. A múltam visszatér. Csodás! Pont ettől féltem, hogy mindez újra megtörténik.Az exem újra belépett az életembe és ami a legjobban aggaszt, hogy egyedül lakok.
Megcsörgettem Rékát, hogy nincs e kedve nálam aludni. Gyorsan előkaptam a mobilom és tárcsázni kezdtem a számát:
-Haló?-szólt bele.
-Szia.Figyu, nincs kedved ma nálam aludni?-tértem egyből a lényegre.
-De van. Akkor összeszedem a cuccaimat és indulok.
-Okés. Hello.-mondtam, majd bontottam a vonalat.
Míg ideér előkészítettem a vendégszobát, s kerestem egy jó kis csajos filmet. Végül a Nagyfiúk mellett döntöttem. Igaz nem romantikus meg ilyenek, de elég vicces film.
Előkészítettem a popcornt, innivalókat, s mikor végeztem abba a szent pillanatban csengetett barátnőm. Odaszaladtam az ajtóhoz, majd kinyitottam.
-Gyere be!-nyitottam kiljebb az ajtót, hogy be tudjon jönni.
Meg kell hogy mondjam, Réka 2 táskával érkezett hozzám. Mintha nem egy éjszakára, hanem egy hétre jött volna.
-Figyelj csak!  Minek ennyi cucc?-nevettem ki, mondjuk nem akartam, de hát így hozta a sors.
-Tudod milyen vagyok nem? Na.-mondta, de a végére Ő is elröhögte magát.
Lerakta a cuccait a nappaliba, s letelepedtünk a kanapéra.
Beinditottam a filmet, és kb. azt a másfél órát szinte végigkacagtunk. Hamar vége lett, így mindketten elmentünk volna aludni.
-Nem baj, ha elmegyek most fürdeni?-kérdezte nagy ásítások közepette.
-Dehogy baj, menj csak! Én elmegyek aludni. Jó éjszakát.-válaszoltam, és bementem a szobámba. 
Átvettem a pizsamámat, befeküdtem az ágyba és viszonylag hamar álomba merültem.

*****Reggel****

Ilyen jól még sosem aludtam meg kell hogy mondjam. Főként fel voltam pörögve ugyanis ma szombat van, szóval este irány az élő show. 
Kipattantam az ágyból, és lesiettem a konyhába valami reggeliért. Mikor leértem az asztalon egy cetlit találtam, melyet Réka hagyott itt nekem.
" Jó reggelt. Bocsi de dolgozni kellett mennem. Köszönöm a meghívást. xx Réku."
Szóval egyedül maradtam. Na sebaj. Mivel csak 8-ra kell menni a székházba, így gondoltam elmegyek egy kicsit futni. Mindig is imádtam ezt a sportot. 
Felszaladtam a szobámba, felvettem valami alkalomhoz illő ruhát, majd a fürdő felé vettem az irányt. Összefogtam lófarokba a hajamat, és egy nagyon gyenge sminket kentem az arcomra. Ahogy kész lettem felvettem a cipőm, majd elindultam.
Az elején 2 km-re gondoltam, mert elég régen futottam már. Neki estem az erdőnek, ahol tegnap üldögéltem. Bármerre fordítottam a fejem mindenhol szerelmes párokat láttam. Komolyan mondom! Ezen a nyáron találnom kell magamnak valakit. Annyira nézelődtem jobbra meg balra, hogy észre sem vettem, hogy valakibe nekimentem.
-Oh bocsánat.Nem akartam.-mondtam, majd felnéztem az illetőre, aki elröhögte magát.
-Nem gond. De máskor az orrod elé nézz!-nevette el magát Ya Ou előttem. 
-Jó köszi.-röhögtem most már Én is.
-Ja és még valami. Ne beszélj magadban, mert az emberek hülyének néznek.-suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.- De Én megyek is.Este találkozunk. Szia.-köszönt, majd továbbment.
Nehogy már megint magamba beszéltem megint?! Erről már tényleg le kéne szoknom.

****Este 7kor****

Felvettem egy elegánsabb ruhát,majd begöndörítettem a hajam alját. Kisebb mennyiségű sminket kentem az arcomra, s hívtam egy taxit. Mire kész lettem mindennel ide is ért. Bepattantam a kocsiba, bediktáltam a címet, s elindultunk.
A székház elé érve kifizettem az utat, és bementem. Természetesen az első sorba szólt a jegyem. Szerintem egy kicsit túl korán érkeztem, ugyanis rajtam kívül 3-an voltak a nézőtéren. Éppen leültem volna a helyemre, de abban a pillanatban valaki befogta a szemem, és hátrarántott...

11*

...
-Olivér te meg mit keresel itt?-vontam kérdõre,miközben a szívroham kerülgetett.
-Figyelj! Miért kerültél el a moziban? És miért voltál olyan bunkó szombaton?-tette a kérdéseket egymás után.
-Mert...Mert nem nagyon csípem a fejed.-dadogtam,majd magabiztosan a szemébe mondtam.
-Ugyanmár. Tuti nem errõl van szó. Igenis kedvelsz,más a baj. Szóval?-mondta,ès közeledni kezdett.
-Nem,nem más. Na szia.-villám sebessèggel elrobogtam tõle.
A pofám leszakad ettõl a gyerektõl. Komolyan mondom. Beállít a házam elé,hogy mi a bajom. Na mindegy. Felejtsük is el.
Elindultam a fürdõ felé,megnyitottam a csapot,ès szabadjára engedtem a vizet a kádban. Míg lefolyik a víz,átmentem a szobámba a pizsamámèrt. Visszamentem,levetkõztem,elzártam a csapot és beleültem. Nagyon jól esett a víz. Énekelni kezdtem:
"Emlékszel nem volt rég,
Apró kis gyermekként,
Vártad,hogy felnõtt légy,
Úgy láttad az élet szép."
Folytattam volna a dalolást,de abban a percben megszólalt a telefonom. Ott volt tõlem 2 méterre a mobilom,így gondoltam kinyúlok érte. Viszont ez nem volt egy jó döntés. Ugyanis levertem, ami persze meg is látszott a kijelzõn,mert egy csíkban betört. Gratulálol Sara! 2 hete kaptad,de már összetöröd.
Szerencsére nem lett baja ezen belül,mert tökéletesen mûködött. Elhúztam a zöld kis ikont,majd beleszóltam a készülékbe.
-Igen?!-kissé idegesen kezdtem a beszélgetést,mondjuk ezt meg lehet érteni.
-Szia Sara. Ya Ou vagyok. Csak azért hívlak,hogy nem lenne e kedved eljönni velem valahova?-kèrdezte kissé félénken a vonal másik végén.
-Persze szívesen.-válaszoltam még mindig kissé ingerülten.
-Valami baj van?-gondolom rájött a hangomból ítélve.
-Hát éppen fürödtem,leejtettem a 2 hete vett telefonomat,aminek ráadásul betört a képernyõje. De minden ok. Kösz a kérdésed.
-Upsz! Bocsi.
-Nem gond. De most megyek. Szia.-köszöntem el.
-Rendben. Szia! A részletekért még írok.-válaszolt,s bontotta a vonalat.
Megtörültem,felöltöztem,majd elindultam a szobám felé. Lefekvés elõtt gondoltam felnézek egy kicsit Facebookra, ezért kezembe vettem a laptopomat. Volt 5 ismerõsnek jelölésem, ami persze a fiúk voltak és Petra,akivel szombaton,úgymond "szétbuliztuk" magunkat az élõ show-n. Visszaigazoltam õket, s megnéztem az üzeneteimet.
Találtam köztük egy bizonyos "Nagy Ember" levelét. Elkezdtem olvasni, bár jobban örültem volna ha nem veszem észre...

10*

Sziasztok:) Itt is van a 10. rész. Remélem tetszeni fog. Ne felejtsetek el VÉLEMÉNYT ÍRNI, hogy tudjam, érdemes e folytatnom. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást :)


...
Hát persze hogy a fiúk jöttek. Volt velük egy ötödik is aki pár évvel tuti fiatalabb volt nálunk.
-Oh sziasztok.-lepődött meg Bence, majd elröhögte magát.
-Jézusoooooom. ByTheWay és +1. Ezt nem hiszem el.-ordította el magát barátnőm, mire mindannyian elnevettük magunkat.
A fiúknak mellettünk lévő székekre volt jegyük, ezért valamelyik mellém ült. Reménykedtem benne hogy nem a magas szöszi lesz, mert valahogyan nem annyira bírom a fejét. Jó hangja van meg minden, de nem nagyon kedvelem. Összekulcsolt ujjakkal könyörögtem, mint mikor jön egy postás kocsi és vállon csípjük a másikat, Ő meg nekiáll hisztizni, hogy mit csipkedem. De persze, hogy Ő ült le oda.
-Helloka. Mi a szitu?-kezdte a szokásos monológját.
-Figyu Réka!-kapta rám hirtelen a tekintetét. -Nem akarsz mellette ülni?-mutattam a jobb oldalamon vigyorgó jómadárra.
-De.De.De.-kezdett visongani a teremben, mintha nem 20 éves lenne hanem 2.
Helyet cseréltünk majd elkezdődött a film. Ya Ouék jókat nyerítettek alatta, bár nem tudom miért, mert semmi poén nem volt abba, ahogyan a gonosz fővezér megeszi a paprikát. Elnéztem feléjük és akkor vettem csak észre mi olyan vicces. Réka popcorn szemeket dobált Olivér fülébe, aki persze egy ideig tűrte, majd átült Sziki mellé, így volt egy hely köztünk.
3 óra után vége lett a filmnek és mindenki elindult a kijárat felé. Mikor már majdnem kiértünk Bence kiabált nekünk.
-Hey!
-Igen?-fordultunk meg egyszerre barátnőmmel.
-Be se tudtam mutatkozni. Ricsi vagyok, Olivér unokatestvére.- jött elő a fiatalabb srác, majd kezet fogott velünk.
-Én Teleki Sara vagyok, Ő pedig Porki Réka.-mutatkoztunk be Mi is.
Elköszöntünk egymástól, majd ketté váltak útjaink. Mivel egész nap csak otthon ülnénk, ezért gondoltuk elmegyünk shoppingolni egy kicsit. Bejártuk az egész Westendet. Vagy 5 szatyorral slattyogtunk haza. Elbúcsúztam Rékától, majd gyorsan bementem a lakásba. Ledobtam a zacskókat a szobámba, majd a fürdő felé vettem az irányt.
Le vettem minden ruhámat, majd beálltam a víz alá. Meg kell mondani elég jól esett, ez után a hosszú nap után. Kimásztam a zuhany alól, felvettem a benti ruhámat, és megcéloztam a konyhát. Kinyitottam a hűtő ajtaját, gondolva elém tárul valami finomság. De csak uborkasaláta volt benne, meg szalámi,vaj,tej,túró, és pár joghurt.
-Hát ez így jó.-mérgelődtem a hideg szekrény előtt, és arra jutottam, hogy lemegyek gyors az ábécébe, ameddig nyitva van.
Visszavettem a ruháimat,s elindultam. Megvettem mindent ami kellet, kifizettem, majd elsétáltam haza.Menni akartam pár kört a parkban, mert ugyebár a friss levegő nem árt. Ezért feldobtam a cuccokat, és egyből a közeli kis erdőbe vettem az irányt.
Sokan kutyát sétáltattak, a gyerekek a játszótéren játszottak, vagy esetleg számháborúztak. A szülők a padon ülve nézegették a kicsiket.
Emlékszem mikor mindig kijöttünk anyával a játszótérre. Sose akartam hazamenni. Ragaszkodtam ehhez a helyhez és mindig hatalmas sírással vitt haza innen. Egy gyereknek a mindene ez. Ha egyszer eljön ide, akkor nagyon nehezen lehet hazavinni.
Elsétáltam mellette, mert úgy volt a tervem hogy a közeli szökőkúthoz megyek,amit meg is valósítottam, s leültem a mellette lévő kis padra.
Hallgattam a madarak csiripelését, a kölykök hisztijét, ami mondjuk pont nem volt kellemes, de nagyon aranyosak voltak. Bő 2 óra elteltével hazaindultam.
Gyorsan átszaladtam az úttesten, míg nem jön egy autó. Már a lépcsőhöz értem és mentem volna fel, mikor valaki hirtelen megfogta a karom és visszarántott...

9*

Íme itt a 9. rész is. Nagyon szépen köszönöm a 2000 oldalmegjelenítést:)! Ha elolvastátok kérlek titeket ÍRJATOK VÉLEMÉNYT, hogy tudjam van e értelme folytatni a blogomat. Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást :)



...
Peti állt előttem teljes életnagyságba, vagy ahogyan mindenki ismeri Sziki. Teljesen ledöbbentem. "Reggel" a Ya Ou-tól jött levél, most meg váratlanul betorpan Sziki. Ez engem most már tényleg kezd nagyon érdekelni, hogy honnan tudják hogy hol lakom. Nagy gondolkozásomból az zökkentett ki ahogy a kezét lóbálja az arcom előtt.
-Sara! Itt vagy?-tette fel a kérdést kissé megrémülten.
-Ja persze igen. Szia.-köszöntem neki, majd két puszival üdvözöltük egymást.
-Szia.-nevette el magát, miközben Én kinyitottam az ajtót, hogy betudjon jönni.
Leült a nappaliba, míg elmentem innivalóért a konyhába.
-Megkaptad a levelet?-kérdezte, miközben belekóstolt a frissen csavart narancslébe.
Kissé torz arcra váltott, mondjuk nem csodálom, mert elég savanyú volt, de ennek ellenére finom is.
-Igen megkaptam köszönöm szépen. De honnan tudjátok hol lakom?-tette fel az a kérdést ami egész nap nem hagy nyugodni.
-Tudod mi itt lakunk mögötted 2 utcányival, és szombaton láttuk ahogy hazajössz, mert ugye mi kocsival itt mentünk el.-húzódott egy halványabb mosoly a szájára.
-Oh értem. Így már világos.-röhögtem el magam.
-Bocsi nekem menni kell próbára. Hello.-köszönt el, és elment.
Hát így már mindent értek. Össze voltam zavarodva. Kicsit. Na jó eléggé. De most már minden világos.
Réka felhívott, hogy nincs e kedvem elmenni vele moziba, mert állítólag adnak valami jó kis csajos filmet.Bementem a szobámba, felöltöztem majd a fürdő felé vettem az irányt. Kifésültem a hajam, és egy kisebb minőségű sminket kentem az arcomra. Komolyan úgy csináltam, mint aki randira készül. Felvettem a cipőmet, majd egy laza bőrdzsekit és elindultam a gyógyszertár felé, ugyanis ott beszéltük meg a találkozót.
Éppen futottam le a lépcsőn, mikor meghallottam Szikiék hangját a túloldalról.
-Olivér add már oda a kuglófot.-hallottam Bence hangját, és ahogy odanéztem éppen kergették a szöszit.
-Nem, éhes vagyok.
-Éhes? Reggelire többet ettél, mint hármunk egész héten összesen.-röhögte el magát Ya Ou, de erre a mondatra már Én is, amit persze meg is hallottak Olivér átfutott az úttesten, mit sem törődve a forgalommal, majd a többiek is sprinteltek utána. Szuper. Én vagyok a pajzs. 1 mögöttem kiabál, 2 oldalról próbál ellökni onnan, 1 meg a kuglófért nyúl.

-Befejeznétek?-szóltam rájuk.
-Ja bocsi.-nevetett fel Bence, majd egy hirtelen mozdulattal elvette az ételt a mögöttem állótól.
-Szia. Én Vavra Bence vagyok. Szombaton nem volt időm bemutatkozni.-nyújtotta a kezét.
-Szia. Én meg Teleki Sara.-mondtam, majd kezet fogtam vele.
Elköszöntem tőlük, majd siettem Rékához, aki már ott állt vagy 10 perce. Bocsánatot kértem tőle, majd elindultunk. Az út viszonylag rövid és hangmentes volt.
Ahogy odaértünk beálltunk a pénztárba, majd megvettük a jegyeket. Következő utunk a büfé volt. Réka vett egy nagy nachost, egy nagy popcornt, egy közepes kólát, és egy csomag gumicukrot, míg Én csak egy közepes popcorn menüvel indultam el a terem felé.
-Khmm...Olivér kettő..-dörmögtem az orrom alatt, de a végére sikeresen elnevettem magam.
-Haha nagyon vicces.-mondta Ő is majd bementünk a terembe.
Az utolsó sorban volt a jegyünk. Hála isten. Utálok előrébb ülni, mert mindig attól félek, hogy a mögöttem ülő megdobál popcornnal, leönt kólával, vagy esetleg szétrugdossa a székemet és mire hazaérek, utána mehetek gerincferdüléssel az orvoshoz.
A moziteremben mi ketten voltunk, és még egy szerelmes pár 3 sorral alattunk. Mikor elkezdődött a film 4 vagy asszem 5 ismerős hangot hallottunk a bejárat felől. Hát persze hogy ide jöttek. Jöttek fel, és mint kiderült nekik is az utolsó sorba szólt a jegyük. A sötétben nem láttam semmit, de amint fel értek már igen.
- Ezt nem hiszem el!- mérgelődtem magamban...

BLOGVERSENY!

FIGYELEM!
Blogversenyt hirdetek!!
Aki jelentkezni szeretne ezeket csinálja meg:
1. csatolja ide a véleményekhez a blogját, és írja mellé hogy 'jelentkezem'.
2. írd ki a blogodra hogy: 'blogverseny a Say My Name' blogon. Jelentkezni itt: http://saymynamelover.blogspot.hu
3. ha ezek készen vannak írd meg:)
Jelentkezési határidő: 2014. július 07., hétfő, 16:00
NYEREMÉNYEK:
1. helyezett: 5 hónapig hirdetem a blogját, valamint feliratkozok hozzá.
2. helyezett: 3 hónapig hirdetem a blogját, valamint feliratkozok hozzá
3. helyezett: Másfél hónapig hirdetem a blogját, valamint feliratkozok hozzá
Különdíj: 1 hónapig hirdetem a blogját.
**
Eredményhirdetés: 2014. július. 08.
**
Remélem minél többen jelentkeztek majd:))
Sok sikert mindenkinek:)

8*

Sziasztok:) Nagyon szépen köszönöm a közel 1500 oldalmegjelenítést. El sem hiszem hogy 1 hét alatt:) Ennek örömére itt a 8.rész. Remélem tetszeni fog. Ha elolvastátok ÍRJATOK véleményt alulra. Jöhet pozitív, jöhet negatív vélemény és persze tanácsokat is elfogadok..Hát akkor jó olvasást:))


...
Ya Ou küldte a levelet. Állj!  Honnan tudja hol lakom? Ezt azért jó lenne tudni. Két jegyet találtam benne az X-factor következő élő showjára. Kaptam hozzá egy kisebb levelet is,amit rögtön el is olvastam:
"Szia Sara.
     Ezt a két jegyet névnapod alkalmából adjuk neked. Én meg a srácok is. Reméljük eljössz. xx Ya Ou."
Amint ezt elolvastam óriási mosolyra húzódott a szám.
-Min vigyorogsz ennyire?-kérdezte Dani, miközben örömtáncot jártam a seprűvel.
Minden álmom az volt, hogy legalább egyszer az életben ott lehessek egy tehetségkutató élő adásán.
-Ja semmi. Csak szombaton az X-factorba megyek.-újságoltam neki a számomra jó hírt, mert ahogy láttam nem volt valami vidám tőle. De ez se ronthatta el a jó kedvemet.
Mivel ma nem volt semmi programon, és ugyebár a sulinak is vége (hála isten), ezért úgy gondoltam kitakarítom a lakást. Úgyis rá fér már. Ha egy ember belép az ajtón azt hinné hogy fiúk laknak itt, aztán végül kiderül hogy csak 1 lány lakik itt, ami számomra baromi kellemetlen. Sőt inkább úgy mondom, hogy ciki. Hát igen. Sose voltam rendmániás, aki a könyvet az asztal közepére rakja és leméri hogy pontosan a közepén van e. Vagy a másik nem normális, aki a kádhoz négy falat épít, hogy mikor fürdik az ember nehogy 1 csepp kimenjen, mert abból rohadt nagy árvíz lehet. 
Szóval elcsoszogtam a szekrényhez és kivettem belőle a porszívót. Emlékszem mikor kicsi voltam mindig evvel kergettem a kutyát, hogy 'majd na becsípi az orrod', anya meg rohant utánam hogy hagyjam már békén szegény ebet. Magyarán szólva az látszódott a szomszéd ablakokból, ahogyan Sara kergette a kutyát, Sarat meg az anyja kergette.
Előszór az Én szobámat takarítottam ki, mert legalább az legyen tiszta. Az én "kis lyukam" fél órát vett igénybe.
-Figyu! Én megyek dolgozni.Köszi a szállást.-szólalt meg mögülem Dani,majd egy puszit adott az arcomra és elment. El is felejtettem hogy itt van. Vagyis hát volt.
Mikor már az egész házat kiporszívóztam és ledobtam magam a kanapéra. Hulla fáradt voltam délután 3 órakor. Épp elaludtam volna mikor megcsörrent a telefonom. Egyszer még összetöröm.-gondoltam magamban, majd elhúztam a zöld ikon a készüléken és beleszóltam.
-Igen?
-Szia kicsikém.Mi újság van veled?Oly rég láttalak már. Ma elmegyek hozzád látogatóba oksi?1-2 óra múlva ott vagyok. Puszi.-mondta anya a telefonba, kissé nyávogósan.
-De anya..-kezdtem volna, de kinyomta.
Szuper. Remélem az öcsémet nem hozza. Komolyan lefáradok a gyerektől. Állandóan kérek enni,kérek inni, pisilnem kell, olvasni akarok, lovagolni akarok, társasozzunk, had fessem be a hajad és hasonlók. Azért hozzáteszem, hogy 12 éves a fiatalúr.
Gondoltam alszok egyet, mert ha megérkeznek tuti holnap mennek el. Vagy holnap után. Elindultam a szobám felé, de ekkor meghallottam a csengőt.
-Ezt nem hiszem el!-ordítottam el magam, majd visszafordultam a lépcsőről, és az ajtó felé vettem az irányt. 
Remélem nem az öcsémék érkeztek még meg. Arra még nem vagyok felkészülve. Remegő kezekkel nyitottam ki az ajtót. Ez komoly Sara?! Nem mered kinyitni az ajtót?-vontam fel a szemöldökömet, míg gondolkodtam. Kinyitottam az ajtót, de most már nagyobb hévvel. Nem Ők álltak az ajtóban. Teljesen más alak...

7*

...
-Dani! Honnan van meg a számom?-kérdeztem tőle nagy ásítások közepette.
-Réka megmondta.
Szuper. A legjobb barátnőm odaadja egy ismeretlennek a számom csak úgy?
-Mondd gyorsan,mert épp lefeküdni készültem.
-Az a gond,hogy kidobott Peti az albérletből és nincs hová mennem. Aludhatnék nálad?
-Jólvan.-mondtam és bontottam a vonalat.
Leültem tvt nézni míg megjön,de olyan álmos voltam, hogy lecsukódtak a szemeim. Arra észleltem fel,hogy valaki a karomat simogatja és megpróbál felkelteni. Én reflexből odakaptam,s telibe szájbavágtam.
-Basszus...Bocsánat!-keltem fel és megnéztem Dani jobban van e.
-Nyugi,nincs semmi baj. -próbált megnyugtatni,kisebb-nagyobb sikerrel.
-Biztos?
-1000 %.
- Akkor jó. Én viszont megyek aludni. Jó éjszakát.-pattantam fel a kanapéról ahol egész eddig ültem és bementem a szobámba.
Gyorsan átöltöztem pizsamába,majd bedöltem az ágyba. Hamar álomba is merültem.

***Reggel***

Az ég dörgésére nyitottam ki szemeimet. Kikászálódtam az ágyból és a konyhába siettem. Az asztalnál épp Dani reggelizett.
-Jóreggelt hétalvó!-vigyorgott,majd a kezembe nyomott egy bögre kakaót.
-Neked is.
-Tudod te mennyi az idő?Amúgy?-kérdezte,még mindig nevetve.
-Nem.-néztem rá értetlenül.
-1 óra.-nevetett továbbra is.
-Aha. De ahogy látom te is most keltél fel,ha itt reggelizel.
-Nem bogaram... Én ebédeltem.-röhögött mégjobban.
Találtam egy levelet az asztalon ami az Én nevemre szólt. Kibontottam és egyből a nevet kerestem rajta,vajon ki küldhette. De amint megláttam teljes sokk hatást éltem át...

6*

...
Fel s alá futkároztak a színfalak mögött, mint két óvodás. Olivér futott, Petra meg üldözte. A szőke inkább idefutott mögénk. Nem csodálom hogy menekült. Na mindegy. Bementünk az öltözőjükbe, ahol minden szanaszét hevert. 2 telefon a földön, kabátok a székeken vagy a földön, a kanapén meg 3 chipses zacskó.
- Ez szép! Takarító látta már?-röhögtem fel amint megláttam a disznóólat.
- Látta...De inkább továbbment.-vette elő a "humorát" Olivér.
- Vicc,bár nem röhögök.-váltottam kicsit flegmára.
- Jól van na. Nem kell egyből leszedni a fejem.-mondta, majd inkább kiment az öltözőből.
Bejött az egyik rendező, hogy menjenek a fiúk, mert mindjárt előadják a közös produkciót. Elindultunk mind az 5-en. Én a helyemet kerestem az első sorban, Ők meg valamerre elvándoroltak. Kerestem Petrát, de sehol sem találtam. Szuper! Most már tényleg egyedül leszek. Na nem baj. Elénekelték a nótát,majd vége lett az adásnak. Na végre! Meg kell hogy mondjam, ennyire még semminek sem örültem. Gyorsan a kijárat felé indultam, hogy most már egy kis friss levegőt is szívjak. Amint ezzel a tevékenységemmel végeztem felhívtam Rékát hogy jöhet értem. 5 perc után meg is érkeztem, Én pedig bepattantam mellé a kocsiba.
-Na mesélj milyen volt? Amúgy bocsi ha nem szólt Dani, de hazajött mert egyszerűen nem bírja a tömeget.
- Jó volt. Nem gond.-zártam rövidre a mondókámat.
Az út csendesen telt el. Én nem szóltam hozzá, de Ő se szólt hozzám.Egész hazafele úton kifelé néztem az ablakon és gondolkodtam. Arra lettem a figyelmes,hogy megérkeztünk. Vagyis hát, Én megérkeztem,ugyanis Réka nem velem lakik. Hála isten! Nem tudnám elnézni a folytonos enyelgésüket Petivel. Na az kizárt!
-Köszönöm a fuvart és jó éjszakát.-mondtam, kipattantam a kocsiból, és elindultam a házunk felé.
Egyedül élek. Még 16 éves voltam mikor elköltöztem anyuéktól. Folytonos veszekedések, kiabálások. Nem bírtam tovább, így fogtam magam és eljöttem. Kapcsolatot persze tartjuk, szinte minden nap beszélünk, de Én azt már nem tudtam elviselni. Mióta elváltak apával nem is beszélek. 5 éves voltam. Azóta egyszer sem láttam. Anya abban a tudatban nevelt fel, hogy kiment külföldre dolgozni 10 évre. De mikor már a 16-ot is betöltöttem tudtam. Tudtam, hogy elhagyott minket.
Beértem a lakásba, ledobtam a táskám a nappaliba és a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan levetkőztem és beálltam a víz alá. Nagyon jól esett egy kis meleg víz, mert ugyebár hiába van nyár este 11-kor azért már hűvös van. Elzártam a csapot, megtörülköztem és felvettem kedvenc Mickey egeres pizsamámat. Leültem a tv elé. Semmi sem volt benne. Mindenhol híradó stb adások mentek, ezért gondoltam egy kicsit telefonozok lefekvés előtt. Felnéztem facebookra, twitterre és az egyéb közösségi oldalaimra. Észrevettem hogy az iwiw-et törölni fogják. Mindenről lemaradok úgy látszik. Felraktam a telefonom töltőre,de mielőtt kikapcsoltam volna egy ismeretlen szám hívott. Telefonszámot mutatott, de nem tudtam ki az. Elhúztam a zöld 'gombot' és beleszóltam.
-Halo!
-Szia Sara. Bocsi ha felkeltettelek.-szólt bele az ismeretlen illető, de hangját egyből felismertem.
Mégis honnan tudja Ő a számomat?! ...

5*

...
Ajkait gyengéden az enyéimhez érintette,majd lassú csókcsatába kezdtünk.Kezeit derekamra csúsztatta,én pedig a sajátaimat a nyaka köré fontam. Az érzés,hogy egy fiúval csókolozom a kórház parkolójának kellõs közepén eléggé zavarba hozott. Nem érdekelt per pillanat hogy van e barátnõje, vagy hogy mindenki lát,csakis az Õ érdekelt. Csókunkat a levegõhiány választotta szét.
-Fiatalok! Ez még ráèr. De most sietnünk kell.-vihogott Réka félig a kocsiban ülve.
-Mégis hova? Otthon ülni?-vágott a szavába a mellettem álló fiatalember.
- Kaptam 4 db VIP jegyet a mai X-factor élõ showjára. Gondoltam szólok.- mondta,mire mind a ketten bepattantunk a kocsiba.
Gyorsan hazaértünk. Felkaptam egy csinosabb ruhát,majd elindultam a fürdõ felé. Kivasaltam a hajam és felkentem egy gyenge sminket és már indulhattam is. Daniékkal az uszoda elött találkoztunk. Peti persze nem jött a lába miatt. Beszélgettünk miközben megérkezett Réka is. Bepattantam az anyósülésre,barátom pedig hátra és elindultunk.
-Figyeljetek! Elviszlek titeket,de Én hazamegyek ápolni Petit. Ha vége hívjatok fel,és értetek jövök.-mondta Réka útközben.
-Rendben.-adtam választ és egy kisebb mosolyt csaltam az arcomra. Nem nagyon örültem,hogy egész este Danival kell lennem.
-Tessék. Itt vannak a jegyek.-nyomta a kezembe mikor megérkeztünk.
Kiszálltunk,Õ pedig elhajtott. Beljebbmentünk,és megláttuk a 'VIP' táblát,majd elindultunk arrafelè. Odaadtuk az õrnek a jegyünket,aki beengedett minket. Amint beértünk a backstagebe megpillantottam az MDC énekesét,aki boldogan integetett nekünk. Mind a 12 versenyzõ öltözõjébõl bíztató szavak,csapatkiálltás,és utolsó simítások hallatszottak. Elindultunk a színpad mögött,vagyishát èn,mert Dani eltûnt. Szuper! Egyedül leszek egész este. Ahogy odaértem a vip ülõhelyhez, a ByTheWay-t pillantottam meg elöttem. Üdvözöltek mind a négyen egy-egy öleléssel. Be kellett vallanom,hogy egész helyes srácok.ezek. Találtam egy szintén olyan lányt hátul,aki szintén nekik szurkolt,így vele voltam egész koncerten. Jófej és aranyos lány Petra. Remèlem tartjuk majd a kapcsolatot. Amikor a fiúk elõadták a produkciójukat és lejöttek a színpadról Petra beleugrott szó szerint Olivèr nyakába. Csodálkozom hogy nem fulladt meg. De most komolyan. Én is odamentem nagy vihogàsom közepette.
- Nagyon jók voltatok.- szólaltam meg.
- Köszönjük! Reméljük lesz értelme és továbbjutunk.-mondta Bence kissé szomorúan.
Nem értem miért volt elkeseredve,hisz nagyon jók voltak. És a mentorok is dícsèrték ôket.
- Ti is wayerek vagytok?-lépett közelebb Ya Ou.
-Aha..Mondjuk.- adtam rá egy könnyû választ.
Megfogta a kezem és elindult.
-Hova visztek?
- El Olivér és a barátnõd közelébõl. Ahogy rájuk nèz az ember inkább menekül.-röhögött fel Sziki is.
-Fordulj meg!-röhögte ki a fogai közt Bence is,majd megfordított.
Ahogy megláttuk õket kicsit ledöbbenve ugyan,de hatalmas röhögõgörcsben törtünk ki...

4*

...
Dani állt mögöttem.
-Ez ki?- kérdezte kissé mérgesen,bár nem tudom miért akadt ki ennyire.
-Szevasz! Én Ádám vagyok. Sara exe. Üdv.-tartotta a kezét,de közben még mindig nem engedett a karjai fogságából.
-Engedj el!- mondtam,közben pedig kezét próbáltam levakarni magamról kisebb-nagyobb sikerrel.
-Nem hallottad! Azt mondta engedd el. Most!-förmedt rá Dani,s kikapott a karjai közül és a csuklómnál fogva elrángatott.
Nem tudom miért,de ebben a pillanatban nagyon hálás voltam neki. Ádám egy vadbarom. Talán hatodikosak lehettünk,mikor összejöttem vele. Egész általánosban szerelmes voltam belè,mindent megtettem azért,hogy csakis magaménak tudjam. De mindez hiába. 8. év végén,ami nekünk bankett volt, kimentem az udvarra ugyanis eléggé rosszul lettem a sok kajátol,piátol. Amint kiléptem megláttam Ádámot egy másik lánnyal csókolózni. A szívem darabolra tört és depresszióba estem. Hazafutottam,egyenesen a szobámba és abban a pillanatban nem érdekelt semmi,ès senki. Késõbb Ádám mindig jött bocsánatot kérni,de nem tudtam elfelejteni mindezt. Annyira sziven ütött. Miután sokadik próbálkozása után is elutasítottam, megfenyegetett hogy jövök én még az Õ utcájába. Nem hittem neki. Végül egyszer sétáltam az utcán és berángatott az erõbe. Sikítottam,de hiába. Senki sem hallott. Elõször meg akart erõszakolni,de totálisan is ellenkeztem ezért nekiállt verni. Véres szájjal herén rugtam és elfutottam. Azóta nem láttam,ès nem is akarom látni. Soha.
-Ki volt ez?-kérdezte Dani ijedten,mire én csak bambultam a nagyvilágba.
-Menjünk jó?-vágtam a szavába,s minèl elöbb el akartam tûnni a kórház környékérõl.
-Rendben,de mondd! Ki volt ez?-mondta és engem átölelve elindultunk a kocsihoz.
Nagyon kedves velem Dani,és helyes is. Remélem nem szerettem bele annyira.
-Õ Ádám az exem,aki meg akart erõszakolni,de inkább megvert.-mondtam ki és legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Ne sírj. Nem bánthat. Tudd èn mindig itt leszek melletted.- megállított, letörölt egy könnycseppet arcomról,majd közeledni kezdett. Gyönyörû barna íriszei ragyogtak a vágytól?! Nem tudom. Csupán pár centi választotta el ajkainkat. Csupán azt kívántam most,hogy bárcsak megcsókolna...

3*

...
- Te meg mit keresel itt?- vontam kérdõre Danit.
- Csak megkérdezem, hogy nem mennénk e,mert Peti belelépett valamibe és vérzik az egész lába.-dörmögte ki végre.
- Jézusom! Menjünk!
Elindultunk a cuccainkért, majd fel dobtuk a ruhákat,törülközõket. Beszálltunk a kocsiba, s siettünk a kórházba. Ahogy kiértünk az utca végére nem hittem a szememnek. Csõtörés van. Fasza. Az egész út le volt zárva és rendõrök iranyították a forgalmat. Kezdett felmenni bennem a pumpa,hiszem Peti ordított hátul.
- Vágj át a füvön vagy mit tudom én,de menjünk már mert elvérzek!-bömbölt elõre,ràadásul a fülembe. Jó lesz. Kórház után fülészet? Kösz inkább kihagynám.
- Nem vérzel el.-mondtam és hátrafordultam.
- Szorítsd már rá azt a rohadt kendõt! Szerinted miért adtam? Hogy hajtogass belõle egy Katy Perry hasonmást?- szoltam kissé erõsebb hangnemben.
Végre jelzett a rendõr hogy mehetünk. Végre. Elindultunk es kb 5 perc múlva oda is értünk a kórházhoz. Réka kisegítette es bementünk,lehetõleg a sürgõsségi osztályra. Szerencsénkre nem voltak sokan, így hamar sorra kerültünk. Drága barátosnõm bekísérte élete értelmét. Komolyan úgy vonultak be a kórterembe,mint a friss házasok.
Szerettem volna Danival beszélni,ami sikerült is,mert ugyebár mi ketten kinnt maradtunk.
- Figyelj! Az lenne a kérdésem,hogy nem lenne kedved eljönni moziba a héten?- nézett a szemembe,én meg rögtön elpirultam. De min?! Dani felkacagott egy kicsit,gondolom észrevette a rák vörös arcomat.
- Persze.-böktem ki végül a választ.
- Szuper! Itt a telefonszámom majd hívlak.- nyomott a kezembe egy cetlit,majd rámkaccsintott.
Gondolom a fejemet megint ellepte a fõtt rák. Ebben a pillanatban kijöttek Petiék,akinek lábán egy hatalmas gipsz tornyult.
- Én azt hittem csak beleléptél valamibe,nemhogy eltörted mindened.- néztem végig rajta,ugyanis az oldala is be volt kötve.
- Csak meghúztam.
Elindultunk ki az épületbõl,mikor észre vettem egy olyan valakit a büfénél,akit sosem akartam többet látni. Tekintetünk találkozott. Egyre gyorsabbra vettem a tempómat,szinte már futottam mikor megláttam,hogy közeledik felèm. Épp kièrtem volna mikor megragadta a karom és visszarántott. Szorított,nem engedett el,addig amíg valaki mögèm nem lèpett...

Figyelem!

A részeket 2 naponta fogom hozni. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. A lap alján szavazzatok hogy milyennek gondoljátok a blogomat. Írjatok véleményt ha tetszik:) Ma hozni fogom a 3.részt:) És köszönöm az eddigi 248 oldalmegjelenítést :)

2*

...
- Jössz már?- kérdezte a számomra teljesen ismeretlen fiú.
- Hova?
- Hát Rèkáékkal a strandra. Én Dani vagyok, a barátnõd évfolyamtársa.Te pedig ha minden igaz Sarah nem?- mosolygott rám,én meg azt hittem helyben meghalok,ezért csak bólogattam. Elõre ment,én pedig bezártam az ajtót,majd letrappogtam a többiekhez. Mindenkit két puszival üdvözöltem majd elindultunk.
Ahogy a strandhoz értünk nem hittünk a szemünknek. Iszonyatos mennyiségû ember tolongott a parton,a vízben,a vécéknél,a büfékben,egy szóval mondva mindenütt. A csodás Balatontól kb 2 km-re lepakoltunk ès elindultunk a víz felè.
-Komolyan mondom ennyi ember még egy Justin Bieber koncerten sincs!- mérgelõdött viszonylag nyugodt lelkiàllapotban lèvõ barátnõm.
-De ha valaki nekem jön...-kezdett bele a mondandójába is Peti,de Réka elé lèpett és lazán lesmárolta. Cool! Ebben a rohadt világban mindenkinek van pasija csak nekem nincs.
-Nyugi majd lesz! - simogatta meg a hàtam Dani,majd elõrement.
Basszus,megint hangosan gondolkodtam.Hát igen, ez rám vall. Bár utálom,mert így az emberek mindig tudják mire gondolok ès ez azért zavarja az embert. Vagyishát engem zavar.
10 perces sétánk után végre odaértünk a partra. A fiúk halàl lazán beleugrottak, fókàsat játszottak, míg mi Rékával már 2 csepptõl meg akartunk fagyni.
-Gyertek màr! Annyira nem vészes!Ugyanmár,nyár van.-üvöltötte Dani a Balaton közepèrõl.
Jó nyàr van,de az nem azt jelenti.hogy fagyjál szarrá egy hideg,kimondottan koszos valamiben. Vègül feladták és beljebb mentek. Mi inkább elmentünk a standokhoz nèzelõdni egy kicsit,ugyanis csajokból vagyunk. Bõ 1 óra nézelõdés után beálltunk venni egy hotdogot,amit meg is bántam,ugyanis a virsli ehetetlen volt, a kifli meg kemèny. Ilyen nincs! Èppen mentünk volna át egy másik kajáshoz amikor kèt hideg kezet éreztem a derekamon...

1*

Ahogy kinyitottam a szemem, a nap fényes sugara sütött meg. Rettenetesen boldog voltam, hiszen tegnap bezárta kapuit az iskola és megkezdõdött a vakáció. Gyorsan kipattantam az ágyból,lementem a konyhába ès azon töprengtem mit egyek. Végül a piritós mellett döntöttem. Reggelimet a telefon csörgése zavarta meg. A legjobb barátom keresett. Gyorsan megtöröltem a kezemet és felvettem a készüléket.
-Hallo.-szoltam bele kissé fáradtas hangom,mert ugyebár hajnali 1-kor feküdtem le.
-Szia Sara. Elõször is jó reggelt. Màsodszor pedig az lenne a kérdésem,hogy nem lenne e kedved elmenni a strandra?!-kèrdezte a vonal màsik felèn.
-Persze,menjünk.Ugyis ràmfèr már a kikapcsolódás.
-Okès,akkor gyere 10-re a kisbolt elè.Hello.-ezzel bontotta a vonalat.
Hamar végeztem a falatozásommal ès a fürdõ felè vettem az irányt. A csap fölötti szekrènyt, meg úgy az összeset csontig kirámoltam mint valami vadbarom, ugyanis nem találtam a fürdõruhámat. Ezt nem hiszem el! Ilyen is csak velem törtènhet meg. Be mentem a szobámba tök idegesen,kócos hajjal. Amint beèrtem akkorát ordítottam,hogy csodálkozom hogy nem jöttek àt a szomszédok. A ruhám az asztalomon volt. Borzasztó! Ez a reggel nagyon nem akar nekem összejönni.De nagyon nem! Rápillantottam az óràra ami 10:55-öt mutatott.
-Basszus! El fogok késni.-dörmögtem.
Turbó sebességgel megfésülködtem,ès az ajtó felé indultam. Èpp nyitottam volna,mikor egy nem várt szemèllyel találtam szembe magam....