13*

Sziasztok. Itt van a 13. rész is. A következő részt 4 KOMMENT után hozom. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást :)

…

-Te meg mit keresel itt?-vontam kérdőre félig ázsiai származású barátomat.

-Csak gondoltam köszönök az adás előtt.-válaszolt kérdésemre, miközben Én levegő után kapkodtam annyira megijedtem.

-Ja rendben.-nevettem fel a sokkos állapotom után.

Ya Ounak vissza kellett mennie, amit meg is értek, ugyanis készülniük kell estére. Elfoglaltam a helyemet, majd telefonozni kezdtem. Végül is ha az ember elfoglalja magát, akkor gyorsan elmegy 2 óra.

***X-factor**

Már teljesen tele volt a nézőtér, és az állójegyesek is elfoglalták a helyüket. Minden készen volt, s ennek örömére a színpad közepén meg is jelent Istenes Bence és Lilu. Elmondták, hogy múlthéten kitől búcsúztunk, s hogy ma mindenki énekelni fog egy dalt, + egy duettet valamelyik versenyzővel.

Mindenki leszerepelt,majd a ByTheWay volt az utolsó ’versenyszám’, amit Szikora Robi fel is konferált:

-Akik most következnek, tehetségesek, fiatalok. Imádják őket a lányok. No meg mindenki. Hölgyeim és Uraim, a ByTheWay!-amint ezt kimondta, a székházban ülő többi wayer sikítani kezdett, ami persze nem tartott sokáig, mert elkezdődött a felvezető film.

Megjelentek a színpadon, feszes bőr cuccokban, amikben csodálkozom hogy tudtak járni. Radioactiv. Ez a zene címe amit előadtak. Meg kell hogy mondjam nekem nagyon tetszett a produkció, s ahogy láttam a nézőknek is. Ahogy véget ért a dal zihálva álltak meg a színpad szélén. A mentoroktól kaptak pár kritikát, de nem értettem miért.

****Show után***

Hamar véget ért a műsor, majd gyorsan a kijárat felé vettem az irányt, mert kezdtem rosszul lenni abban a fülledt időben. Éppen kiértem volna az épületből, de meg kellett állnom ugyanis előttem a kép teljesen kipöttyösödött a kép. Szédültem. Nagyon. Szerencsémre mindenki elhagyta az épületet. Mármint csak a nézők. Semmi innivaló nem volt nálam, ugyanis megittam.

Összerogytam a földön és próbáltam mély levegőket venni, ahogy anyukám tanította. Lépteket hallottam magam mellől, és még annyit hogy valaki a nevemet mondja, majd ezután minden elsötétül. Nem éreztem semmit. Mintha a mennyországba csöppentem volna.

Arra ébredtem fel, hogy egy ágyon fekszek. Azt gondoltam volna, hogy egy kórházban ébredek, de nem. Egy idegen lakásban. Fel akartam ülni amit egy kisebb nyögés kísért. Fájt minden porcikám. De mitől? Szeretnék erre a kérdésre választ kapni. Ha lehetne, akkor minél előbb.

Egy férfi hangot hallottam a konyha irányából, majd közeledni kezdett felém. Nem nagyon láttam, ki az de mikor közelebb jött egyből felismertem.

-Sara! Minden oké?-szólt hozzám Ya Ou, míg Én csak bámultam,mert nem tudtam hogy kerültem ide, és ha rosszul lettem, akkor miért nem kórházba vittek? Jó be kell vallanom utálom a kórházakat, de nem értem. Választ szeretnék most már. De tényleg!

-Hogy kerülök ide?-tettem fel a kérdést, ami már egy jó ideje nyomaszt legbelül.

Ya Ou odaadta a kezében lévő poharat, majd leült mellém.

-Figyelj! Az adás után beszélni szerettem volna veled így a megkeresésedre indultam. A kijárat előtt viszont megtaláltalak ahogy fekszel a földön. Felhívtuk anyukádat, ugyanis a telefonod melletted hevert, és azt mondta semmiképpen ne vigyük kórházba, mert nem szereted. Így elhoztunk hozzánk, míg jobban nem leszel.-vázolta fel nekem érthetően a helyzetet.

-Értem. Mindenesetre köszönöm.-kortyoltam bele a mancsomban lévő pohár vízbe.

-Nem vagy éhes?-terelte a témát Ya Ou.

-De az vagyok.-mondtam, majd felszerettem volna állni, de visszaestem. Odalépett mellém, féloldalasan átkarolta a derekam, és felsegített,s így léptünk be a konyhába.

Nem is kell mondanom szerintem, hogy elég érdekes és félreérthető szituáció volt, ami a többi 3 fiúnak is feltűnt, s nem tudták hozzászólás nélkül hagyni.

-Hoppáka. Kevesebb, mint egy hete ismeritek egymást, de már forr a levegő.O grr.-jegyezte meg Bence, mire elröhögtem magam. Már amennyire tudtam.

-Mi nem is zavarunk. Legyetek jók.-folytatta, de ezúttal Sziki.

Felálltak az asztaltól, majd az ajtó felé indultak  a Szőkét kivéve. Ott ült velük szembe és farkas szemet nézel egyszer velem, egyszer pedig a mellettem ülő sráccal.

-Patocska! Ha jössz meghívlak egy marlenkára! Hm? Na gyere.-ordított be a helyiségbe, ahol mi felnevettünk, de Olivér csak a szemét forgatta.

-De vicces! Megyek.-válaszolt vissza, s felállt és kiviharzott a lakásból a többiekkel együtt, így kettesben maradtam Ya Ouval.

Észrevettem, hogy az éjszakát itt töltöttem, ugyanis este 10kor volt vége a shownak és akkor hoztak ide. Szóval elég büdös lehetek. Csodálkozom hogy a fiúk nem kerülnek el. Megkérdeztem hol a fürdőszoba, majd bementem, s becsuktam kulccsal az ajtót a biztonság kedvéért. Levetkőztem, majd beálltam a víz alá. Megmosakodtam, megtörülköztem, felöltöztem, és visszamentem a nappaliba.

Ya Ou éppen egy filmet nézett.

-Mit nézel?-kérdeztem tőle kíváncsian, s lehuppantam mellé a kanapéra.

-A felhők fölött 3 méterrel.-válaszolt, majd rám kacsintott.

A film alatt éreztem, hogy mindig egyre közelebb jön hozzám. Nem tudom miért mondom ezt, de jól esett a közelsége. Arra észleltem fel, hogy szorosan mellettem ül, és átkarolja vállamat. Én akaratomon kívül is mellkasára hajtottam a fejemet. Így néztük tovább a mozit.

Mikor vége lett a filmnek, éreztem magamon Ya Ou tekintetét, ezért ránéztem. Aranyosan mosolygott,majd feje közeledni kezdett az enyém felé. Meg akar csókolni vagy mi van? Ez a gondolat járt a fejemben. Kívánóan ajkamra nézett, majd fel a szemembe. Ezt párszor megismételte, majd tökéletes ajkait hozzáérintette az enyémhez, de ekkor azonban…