10*

Sziasztok:) Itt is van a 10. rész. Remélem tetszeni fog. Ne felejtsetek el VÉLEMÉNYT ÍRNI, hogy tudjam, érdemes e folytatnom. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást :)


...
Hát persze hogy a fiúk jöttek. Volt velük egy ötödik is aki pár évvel tuti fiatalabb volt nálunk.
-Oh sziasztok.-lepődött meg Bence, majd elröhögte magát.
-Jézusoooooom. ByTheWay és +1. Ezt nem hiszem el.-ordította el magát barátnőm, mire mindannyian elnevettük magunkat.
A fiúknak mellettünk lévő székekre volt jegyük, ezért valamelyik mellém ült. Reménykedtem benne hogy nem a magas szöszi lesz, mert valahogyan nem annyira bírom a fejét. Jó hangja van meg minden, de nem nagyon kedvelem. Összekulcsolt ujjakkal könyörögtem, mint mikor jön egy postás kocsi és vállon csípjük a másikat, Ő meg nekiáll hisztizni, hogy mit csipkedem. De persze, hogy Ő ült le oda.
-Helloka. Mi a szitu?-kezdte a szokásos monológját.
-Figyu Réka!-kapta rám hirtelen a tekintetét. -Nem akarsz mellette ülni?-mutattam a jobb oldalamon vigyorgó jómadárra.
-De.De.De.-kezdett visongani a teremben, mintha nem 20 éves lenne hanem 2.
Helyet cseréltünk majd elkezdődött a film. Ya Ouék jókat nyerítettek alatta, bár nem tudom miért, mert semmi poén nem volt abba, ahogyan a gonosz fővezér megeszi a paprikát. Elnéztem feléjük és akkor vettem csak észre mi olyan vicces. Réka popcorn szemeket dobált Olivér fülébe, aki persze egy ideig tűrte, majd átült Sziki mellé, így volt egy hely köztünk.
3 óra után vége lett a filmnek és mindenki elindult a kijárat felé. Mikor már majdnem kiértünk Bence kiabált nekünk.
-Hey!
-Igen?-fordultunk meg egyszerre barátnőmmel.
-Be se tudtam mutatkozni. Ricsi vagyok, Olivér unokatestvére.- jött elő a fiatalabb srác, majd kezet fogott velünk.
-Én Teleki Sara vagyok, Ő pedig Porki Réka.-mutatkoztunk be Mi is.
Elköszöntünk egymástól, majd ketté váltak útjaink. Mivel egész nap csak otthon ülnénk, ezért gondoltuk elmegyünk shoppingolni egy kicsit. Bejártuk az egész Westendet. Vagy 5 szatyorral slattyogtunk haza. Elbúcsúztam Rékától, majd gyorsan bementem a lakásba. Ledobtam a zacskókat a szobámba, majd a fürdő felé vettem az irányt.
Le vettem minden ruhámat, majd beálltam a víz alá. Meg kell mondani elég jól esett, ez után a hosszú nap után. Kimásztam a zuhany alól, felvettem a benti ruhámat, és megcéloztam a konyhát. Kinyitottam a hűtő ajtaját, gondolva elém tárul valami finomság. De csak uborkasaláta volt benne, meg szalámi,vaj,tej,túró, és pár joghurt.
-Hát ez így jó.-mérgelődtem a hideg szekrény előtt, és arra jutottam, hogy lemegyek gyors az ábécébe, ameddig nyitva van.
Visszavettem a ruháimat,s elindultam. Megvettem mindent ami kellet, kifizettem, majd elsétáltam haza.Menni akartam pár kört a parkban, mert ugyebár a friss levegő nem árt. Ezért feldobtam a cuccokat, és egyből a közeli kis erdőbe vettem az irányt.
Sokan kutyát sétáltattak, a gyerekek a játszótéren játszottak, vagy esetleg számháborúztak. A szülők a padon ülve nézegették a kicsiket.
Emlékszem mikor mindig kijöttünk anyával a játszótérre. Sose akartam hazamenni. Ragaszkodtam ehhez a helyhez és mindig hatalmas sírással vitt haza innen. Egy gyereknek a mindene ez. Ha egyszer eljön ide, akkor nagyon nehezen lehet hazavinni.
Elsétáltam mellette, mert úgy volt a tervem hogy a közeli szökőkúthoz megyek,amit meg is valósítottam, s leültem a mellette lévő kis padra.
Hallgattam a madarak csiripelését, a kölykök hisztijét, ami mondjuk pont nem volt kellemes, de nagyon aranyosak voltak. Bő 2 óra elteltével hazaindultam.
Gyorsan átszaladtam az úttesten, míg nem jön egy autó. Már a lépcsőhöz értem és mentem volna fel, mikor valaki hirtelen megfogta a karom és visszarántott...

9*

Íme itt a 9. rész is. Nagyon szépen köszönöm a 2000 oldalmegjelenítést:)! Ha elolvastátok kérlek titeket ÍRJATOK VÉLEMÉNYT, hogy tudjam van e értelme folytatni a blogomat. Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást :)



...
Peti állt előttem teljes életnagyságba, vagy ahogyan mindenki ismeri Sziki. Teljesen ledöbbentem. "Reggel" a Ya Ou-tól jött levél, most meg váratlanul betorpan Sziki. Ez engem most már tényleg kezd nagyon érdekelni, hogy honnan tudják hogy hol lakom. Nagy gondolkozásomból az zökkentett ki ahogy a kezét lóbálja az arcom előtt.
-Sara! Itt vagy?-tette fel a kérdést kissé megrémülten.
-Ja persze igen. Szia.-köszöntem neki, majd két puszival üdvözöltük egymást.
-Szia.-nevette el magát, miközben Én kinyitottam az ajtót, hogy betudjon jönni.
Leült a nappaliba, míg elmentem innivalóért a konyhába.
-Megkaptad a levelet?-kérdezte, miközben belekóstolt a frissen csavart narancslébe.
Kissé torz arcra váltott, mondjuk nem csodálom, mert elég savanyú volt, de ennek ellenére finom is.
-Igen megkaptam köszönöm szépen. De honnan tudjátok hol lakom?-tette fel az a kérdést ami egész nap nem hagy nyugodni.
-Tudod mi itt lakunk mögötted 2 utcányival, és szombaton láttuk ahogy hazajössz, mert ugye mi kocsival itt mentünk el.-húzódott egy halványabb mosoly a szájára.
-Oh értem. Így már világos.-röhögtem el magam.
-Bocsi nekem menni kell próbára. Hello.-köszönt el, és elment.
Hát így már mindent értek. Össze voltam zavarodva. Kicsit. Na jó eléggé. De most már minden világos.
Réka felhívott, hogy nincs e kedvem elmenni vele moziba, mert állítólag adnak valami jó kis csajos filmet.Bementem a szobámba, felöltöztem majd a fürdő felé vettem az irányt. Kifésültem a hajam, és egy kisebb minőségű sminket kentem az arcomra. Komolyan úgy csináltam, mint aki randira készül. Felvettem a cipőmet, majd egy laza bőrdzsekit és elindultam a gyógyszertár felé, ugyanis ott beszéltük meg a találkozót.
Éppen futottam le a lépcsőn, mikor meghallottam Szikiék hangját a túloldalról.
-Olivér add már oda a kuglófot.-hallottam Bence hangját, és ahogy odanéztem éppen kergették a szöszit.
-Nem, éhes vagyok.
-Éhes? Reggelire többet ettél, mint hármunk egész héten összesen.-röhögte el magát Ya Ou, de erre a mondatra már Én is, amit persze meg is hallottak Olivér átfutott az úttesten, mit sem törődve a forgalommal, majd a többiek is sprinteltek utána. Szuper. Én vagyok a pajzs. 1 mögöttem kiabál, 2 oldalról próbál ellökni onnan, 1 meg a kuglófért nyúl.

-Befejeznétek?-szóltam rájuk.
-Ja bocsi.-nevetett fel Bence, majd egy hirtelen mozdulattal elvette az ételt a mögöttem állótól.
-Szia. Én Vavra Bence vagyok. Szombaton nem volt időm bemutatkozni.-nyújtotta a kezét.
-Szia. Én meg Teleki Sara.-mondtam, majd kezet fogtam vele.
Elköszöntem tőlük, majd siettem Rékához, aki már ott állt vagy 10 perce. Bocsánatot kértem tőle, majd elindultunk. Az út viszonylag rövid és hangmentes volt.
Ahogy odaértünk beálltunk a pénztárba, majd megvettük a jegyeket. Következő utunk a büfé volt. Réka vett egy nagy nachost, egy nagy popcornt, egy közepes kólát, és egy csomag gumicukrot, míg Én csak egy közepes popcorn menüvel indultam el a terem felé.
-Khmm...Olivér kettő..-dörmögtem az orrom alatt, de a végére sikeresen elnevettem magam.
-Haha nagyon vicces.-mondta Ő is majd bementünk a terembe.
Az utolsó sorban volt a jegyünk. Hála isten. Utálok előrébb ülni, mert mindig attól félek, hogy a mögöttem ülő megdobál popcornnal, leönt kólával, vagy esetleg szétrugdossa a székemet és mire hazaérek, utána mehetek gerincferdüléssel az orvoshoz.
A moziteremben mi ketten voltunk, és még egy szerelmes pár 3 sorral alattunk. Mikor elkezdődött a film 4 vagy asszem 5 ismerős hangot hallottunk a bejárat felől. Hát persze hogy ide jöttek. Jöttek fel, és mint kiderült nekik is az utolsó sorba szólt a jegyük. A sötétben nem láttam semmit, de amint fel értek már igen.
- Ezt nem hiszem el!- mérgelődtem magamban...

BLOGVERSENY!

FIGYELEM!
Blogversenyt hirdetek!!
Aki jelentkezni szeretne ezeket csinálja meg:
1. csatolja ide a véleményekhez a blogját, és írja mellé hogy 'jelentkezem'.
2. írd ki a blogodra hogy: 'blogverseny a Say My Name' blogon. Jelentkezni itt: http://saymynamelover.blogspot.hu
3. ha ezek készen vannak írd meg:)
Jelentkezési határidő: 2014. július 07., hétfő, 16:00
NYEREMÉNYEK:
1. helyezett: 5 hónapig hirdetem a blogját, valamint feliratkozok hozzá.
2. helyezett: 3 hónapig hirdetem a blogját, valamint feliratkozok hozzá
3. helyezett: Másfél hónapig hirdetem a blogját, valamint feliratkozok hozzá
Különdíj: 1 hónapig hirdetem a blogját.
**
Eredményhirdetés: 2014. július. 08.
**
Remélem minél többen jelentkeztek majd:))
Sok sikert mindenkinek:)

8*

Sziasztok:) Nagyon szépen köszönöm a közel 1500 oldalmegjelenítést. El sem hiszem hogy 1 hét alatt:) Ennek örömére itt a 8.rész. Remélem tetszeni fog. Ha elolvastátok ÍRJATOK véleményt alulra. Jöhet pozitív, jöhet negatív vélemény és persze tanácsokat is elfogadok..Hát akkor jó olvasást:))


...
Ya Ou küldte a levelet. Állj!  Honnan tudja hol lakom? Ezt azért jó lenne tudni. Két jegyet találtam benne az X-factor következő élő showjára. Kaptam hozzá egy kisebb levelet is,amit rögtön el is olvastam:
"Szia Sara.
     Ezt a két jegyet névnapod alkalmából adjuk neked. Én meg a srácok is. Reméljük eljössz. xx Ya Ou."
Amint ezt elolvastam óriási mosolyra húzódott a szám.
-Min vigyorogsz ennyire?-kérdezte Dani, miközben örömtáncot jártam a seprűvel.
Minden álmom az volt, hogy legalább egyszer az életben ott lehessek egy tehetségkutató élő adásán.
-Ja semmi. Csak szombaton az X-factorba megyek.-újságoltam neki a számomra jó hírt, mert ahogy láttam nem volt valami vidám tőle. De ez se ronthatta el a jó kedvemet.
Mivel ma nem volt semmi programon, és ugyebár a sulinak is vége (hála isten), ezért úgy gondoltam kitakarítom a lakást. Úgyis rá fér már. Ha egy ember belép az ajtón azt hinné hogy fiúk laknak itt, aztán végül kiderül hogy csak 1 lány lakik itt, ami számomra baromi kellemetlen. Sőt inkább úgy mondom, hogy ciki. Hát igen. Sose voltam rendmániás, aki a könyvet az asztal közepére rakja és leméri hogy pontosan a közepén van e. Vagy a másik nem normális, aki a kádhoz négy falat épít, hogy mikor fürdik az ember nehogy 1 csepp kimenjen, mert abból rohadt nagy árvíz lehet. 
Szóval elcsoszogtam a szekrényhez és kivettem belőle a porszívót. Emlékszem mikor kicsi voltam mindig evvel kergettem a kutyát, hogy 'majd na becsípi az orrod', anya meg rohant utánam hogy hagyjam már békén szegény ebet. Magyarán szólva az látszódott a szomszéd ablakokból, ahogyan Sara kergette a kutyát, Sarat meg az anyja kergette.
Előszór az Én szobámat takarítottam ki, mert legalább az legyen tiszta. Az én "kis lyukam" fél órát vett igénybe.
-Figyu! Én megyek dolgozni.Köszi a szállást.-szólalt meg mögülem Dani,majd egy puszit adott az arcomra és elment. El is felejtettem hogy itt van. Vagyis hát volt.
Mikor már az egész házat kiporszívóztam és ledobtam magam a kanapéra. Hulla fáradt voltam délután 3 órakor. Épp elaludtam volna mikor megcsörrent a telefonom. Egyszer még összetöröm.-gondoltam magamban, majd elhúztam a zöld ikon a készüléken és beleszóltam.
-Igen?
-Szia kicsikém.Mi újság van veled?Oly rég láttalak már. Ma elmegyek hozzád látogatóba oksi?1-2 óra múlva ott vagyok. Puszi.-mondta anya a telefonba, kissé nyávogósan.
-De anya..-kezdtem volna, de kinyomta.
Szuper. Remélem az öcsémet nem hozza. Komolyan lefáradok a gyerektől. Állandóan kérek enni,kérek inni, pisilnem kell, olvasni akarok, lovagolni akarok, társasozzunk, had fessem be a hajad és hasonlók. Azért hozzáteszem, hogy 12 éves a fiatalúr.
Gondoltam alszok egyet, mert ha megérkeznek tuti holnap mennek el. Vagy holnap után. Elindultam a szobám felé, de ekkor meghallottam a csengőt.
-Ezt nem hiszem el!-ordítottam el magam, majd visszafordultam a lépcsőről, és az ajtó felé vettem az irányt. 
Remélem nem az öcsémék érkeztek még meg. Arra még nem vagyok felkészülve. Remegő kezekkel nyitottam ki az ajtót. Ez komoly Sara?! Nem mered kinyitni az ajtót?-vontam fel a szemöldökömet, míg gondolkodtam. Kinyitottam az ajtót, de most már nagyobb hévvel. Nem Ők álltak az ajtóban. Teljesen más alak...

7*

...
-Dani! Honnan van meg a számom?-kérdeztem tőle nagy ásítások közepette.
-Réka megmondta.
Szuper. A legjobb barátnőm odaadja egy ismeretlennek a számom csak úgy?
-Mondd gyorsan,mert épp lefeküdni készültem.
-Az a gond,hogy kidobott Peti az albérletből és nincs hová mennem. Aludhatnék nálad?
-Jólvan.-mondtam és bontottam a vonalat.
Leültem tvt nézni míg megjön,de olyan álmos voltam, hogy lecsukódtak a szemeim. Arra észleltem fel,hogy valaki a karomat simogatja és megpróbál felkelteni. Én reflexből odakaptam,s telibe szájbavágtam.
-Basszus...Bocsánat!-keltem fel és megnéztem Dani jobban van e.
-Nyugi,nincs semmi baj. -próbált megnyugtatni,kisebb-nagyobb sikerrel.
-Biztos?
-1000 %.
- Akkor jó. Én viszont megyek aludni. Jó éjszakát.-pattantam fel a kanapéról ahol egész eddig ültem és bementem a szobámba.
Gyorsan átöltöztem pizsamába,majd bedöltem az ágyba. Hamar álomba is merültem.

***Reggel***

Az ég dörgésére nyitottam ki szemeimet. Kikászálódtam az ágyból és a konyhába siettem. Az asztalnál épp Dani reggelizett.
-Jóreggelt hétalvó!-vigyorgott,majd a kezembe nyomott egy bögre kakaót.
-Neked is.
-Tudod te mennyi az idő?Amúgy?-kérdezte,még mindig nevetve.
-Nem.-néztem rá értetlenül.
-1 óra.-nevetett továbbra is.
-Aha. De ahogy látom te is most keltél fel,ha itt reggelizel.
-Nem bogaram... Én ebédeltem.-röhögött mégjobban.
Találtam egy levelet az asztalon ami az Én nevemre szólt. Kibontottam és egyből a nevet kerestem rajta,vajon ki küldhette. De amint megláttam teljes sokk hatást éltem át...

6*

...
Fel s alá futkároztak a színfalak mögött, mint két óvodás. Olivér futott, Petra meg üldözte. A szőke inkább idefutott mögénk. Nem csodálom hogy menekült. Na mindegy. Bementünk az öltözőjükbe, ahol minden szanaszét hevert. 2 telefon a földön, kabátok a székeken vagy a földön, a kanapén meg 3 chipses zacskó.
- Ez szép! Takarító látta már?-röhögtem fel amint megláttam a disznóólat.
- Látta...De inkább továbbment.-vette elő a "humorát" Olivér.
- Vicc,bár nem röhögök.-váltottam kicsit flegmára.
- Jól van na. Nem kell egyből leszedni a fejem.-mondta, majd inkább kiment az öltözőből.
Bejött az egyik rendező, hogy menjenek a fiúk, mert mindjárt előadják a közös produkciót. Elindultunk mind az 5-en. Én a helyemet kerestem az első sorban, Ők meg valamerre elvándoroltak. Kerestem Petrát, de sehol sem találtam. Szuper! Most már tényleg egyedül leszek. Na nem baj. Elénekelték a nótát,majd vége lett az adásnak. Na végre! Meg kell hogy mondjam, ennyire még semminek sem örültem. Gyorsan a kijárat felé indultam, hogy most már egy kis friss levegőt is szívjak. Amint ezzel a tevékenységemmel végeztem felhívtam Rékát hogy jöhet értem. 5 perc után meg is érkeztem, Én pedig bepattantam mellé a kocsiba.
-Na mesélj milyen volt? Amúgy bocsi ha nem szólt Dani, de hazajött mert egyszerűen nem bírja a tömeget.
- Jó volt. Nem gond.-zártam rövidre a mondókámat.
Az út csendesen telt el. Én nem szóltam hozzá, de Ő se szólt hozzám.Egész hazafele úton kifelé néztem az ablakon és gondolkodtam. Arra lettem a figyelmes,hogy megérkeztünk. Vagyis hát, Én megérkeztem,ugyanis Réka nem velem lakik. Hála isten! Nem tudnám elnézni a folytonos enyelgésüket Petivel. Na az kizárt!
-Köszönöm a fuvart és jó éjszakát.-mondtam, kipattantam a kocsiból, és elindultam a házunk felé.
Egyedül élek. Még 16 éves voltam mikor elköltöztem anyuéktól. Folytonos veszekedések, kiabálások. Nem bírtam tovább, így fogtam magam és eljöttem. Kapcsolatot persze tartjuk, szinte minden nap beszélünk, de Én azt már nem tudtam elviselni. Mióta elváltak apával nem is beszélek. 5 éves voltam. Azóta egyszer sem láttam. Anya abban a tudatban nevelt fel, hogy kiment külföldre dolgozni 10 évre. De mikor már a 16-ot is betöltöttem tudtam. Tudtam, hogy elhagyott minket.
Beértem a lakásba, ledobtam a táskám a nappaliba és a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan levetkőztem és beálltam a víz alá. Nagyon jól esett egy kis meleg víz, mert ugyebár hiába van nyár este 11-kor azért már hűvös van. Elzártam a csapot, megtörülköztem és felvettem kedvenc Mickey egeres pizsamámat. Leültem a tv elé. Semmi sem volt benne. Mindenhol híradó stb adások mentek, ezért gondoltam egy kicsit telefonozok lefekvés előtt. Felnéztem facebookra, twitterre és az egyéb közösségi oldalaimra. Észrevettem hogy az iwiw-et törölni fogják. Mindenről lemaradok úgy látszik. Felraktam a telefonom töltőre,de mielőtt kikapcsoltam volna egy ismeretlen szám hívott. Telefonszámot mutatott, de nem tudtam ki az. Elhúztam a zöld 'gombot' és beleszóltam.
-Halo!
-Szia Sara. Bocsi ha felkeltettelek.-szólt bele az ismeretlen illető, de hangját egyből felismertem.
Mégis honnan tudja Ő a számomat?! ...

5*

...
Ajkait gyengéden az enyéimhez érintette,majd lassú csókcsatába kezdtünk.Kezeit derekamra csúsztatta,én pedig a sajátaimat a nyaka köré fontam. Az érzés,hogy egy fiúval csókolozom a kórház parkolójának kellõs közepén eléggé zavarba hozott. Nem érdekelt per pillanat hogy van e barátnõje, vagy hogy mindenki lát,csakis az Õ érdekelt. Csókunkat a levegõhiány választotta szét.
-Fiatalok! Ez még ráèr. De most sietnünk kell.-vihogott Réka félig a kocsiban ülve.
-Mégis hova? Otthon ülni?-vágott a szavába a mellettem álló fiatalember.
- Kaptam 4 db VIP jegyet a mai X-factor élõ showjára. Gondoltam szólok.- mondta,mire mind a ketten bepattantunk a kocsiba.
Gyorsan hazaértünk. Felkaptam egy csinosabb ruhát,majd elindultam a fürdõ felé. Kivasaltam a hajam és felkentem egy gyenge sminket és már indulhattam is. Daniékkal az uszoda elött találkoztunk. Peti persze nem jött a lába miatt. Beszélgettünk miközben megérkezett Réka is. Bepattantam az anyósülésre,barátom pedig hátra és elindultunk.
-Figyeljetek! Elviszlek titeket,de Én hazamegyek ápolni Petit. Ha vége hívjatok fel,és értetek jövök.-mondta Réka útközben.
-Rendben.-adtam választ és egy kisebb mosolyt csaltam az arcomra. Nem nagyon örültem,hogy egész este Danival kell lennem.
-Tessék. Itt vannak a jegyek.-nyomta a kezembe mikor megérkeztünk.
Kiszálltunk,Õ pedig elhajtott. Beljebbmentünk,és megláttuk a 'VIP' táblát,majd elindultunk arrafelè. Odaadtuk az õrnek a jegyünket,aki beengedett minket. Amint beértünk a backstagebe megpillantottam az MDC énekesét,aki boldogan integetett nekünk. Mind a 12 versenyzõ öltözõjébõl bíztató szavak,csapatkiálltás,és utolsó simítások hallatszottak. Elindultunk a színpad mögött,vagyishát èn,mert Dani eltûnt. Szuper! Egyedül leszek egész este. Ahogy odaértem a vip ülõhelyhez, a ByTheWay-t pillantottam meg elöttem. Üdvözöltek mind a négyen egy-egy öleléssel. Be kellett vallanom,hogy egész helyes srácok.ezek. Találtam egy szintén olyan lányt hátul,aki szintén nekik szurkolt,így vele voltam egész koncerten. Jófej és aranyos lány Petra. Remèlem tartjuk majd a kapcsolatot. Amikor a fiúk elõadták a produkciójukat és lejöttek a színpadról Petra beleugrott szó szerint Olivèr nyakába. Csodálkozom hogy nem fulladt meg. De most komolyan. Én is odamentem nagy vihogàsom közepette.
- Nagyon jók voltatok.- szólaltam meg.
- Köszönjük! Reméljük lesz értelme és továbbjutunk.-mondta Bence kissé szomorúan.
Nem értem miért volt elkeseredve,hisz nagyon jók voltak. És a mentorok is dícsèrték ôket.
- Ti is wayerek vagytok?-lépett közelebb Ya Ou.
-Aha..Mondjuk.- adtam rá egy könnyû választ.
Megfogta a kezem és elindult.
-Hova visztek?
- El Olivér és a barátnõd közelébõl. Ahogy rájuk nèz az ember inkább menekül.-röhögött fel Sziki is.
-Fordulj meg!-röhögte ki a fogai közt Bence is,majd megfordított.
Ahogy megláttuk õket kicsit ledöbbenve ugyan,de hatalmas röhögõgörcsben törtünk ki...

4*

...
Dani állt mögöttem.
-Ez ki?- kérdezte kissé mérgesen,bár nem tudom miért akadt ki ennyire.
-Szevasz! Én Ádám vagyok. Sara exe. Üdv.-tartotta a kezét,de közben még mindig nem engedett a karjai fogságából.
-Engedj el!- mondtam,közben pedig kezét próbáltam levakarni magamról kisebb-nagyobb sikerrel.
-Nem hallottad! Azt mondta engedd el. Most!-förmedt rá Dani,s kikapott a karjai közül és a csuklómnál fogva elrángatott.
Nem tudom miért,de ebben a pillanatban nagyon hálás voltam neki. Ádám egy vadbarom. Talán hatodikosak lehettünk,mikor összejöttem vele. Egész általánosban szerelmes voltam belè,mindent megtettem azért,hogy csakis magaménak tudjam. De mindez hiába. 8. év végén,ami nekünk bankett volt, kimentem az udvarra ugyanis eléggé rosszul lettem a sok kajátol,piátol. Amint kiléptem megláttam Ádámot egy másik lánnyal csókolózni. A szívem darabolra tört és depresszióba estem. Hazafutottam,egyenesen a szobámba és abban a pillanatban nem érdekelt semmi,ès senki. Késõbb Ádám mindig jött bocsánatot kérni,de nem tudtam elfelejteni mindezt. Annyira sziven ütött. Miután sokadik próbálkozása után is elutasítottam, megfenyegetett hogy jövök én még az Õ utcájába. Nem hittem neki. Végül egyszer sétáltam az utcán és berángatott az erõbe. Sikítottam,de hiába. Senki sem hallott. Elõször meg akart erõszakolni,de totálisan is ellenkeztem ezért nekiállt verni. Véres szájjal herén rugtam és elfutottam. Azóta nem láttam,ès nem is akarom látni. Soha.
-Ki volt ez?-kérdezte Dani ijedten,mire én csak bambultam a nagyvilágba.
-Menjünk jó?-vágtam a szavába,s minèl elöbb el akartam tûnni a kórház környékérõl.
-Rendben,de mondd! Ki volt ez?-mondta és engem átölelve elindultunk a kocsihoz.
Nagyon kedves velem Dani,és helyes is. Remélem nem szerettem bele annyira.
-Õ Ádám az exem,aki meg akart erõszakolni,de inkább megvert.-mondtam ki és legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Ne sírj. Nem bánthat. Tudd èn mindig itt leszek melletted.- megállított, letörölt egy könnycseppet arcomról,majd közeledni kezdett. Gyönyörû barna íriszei ragyogtak a vágytól?! Nem tudom. Csupán pár centi választotta el ajkainkat. Csupán azt kívántam most,hogy bárcsak megcsókolna...

3*

...
- Te meg mit keresel itt?- vontam kérdõre Danit.
- Csak megkérdezem, hogy nem mennénk e,mert Peti belelépett valamibe és vérzik az egész lába.-dörmögte ki végre.
- Jézusom! Menjünk!
Elindultunk a cuccainkért, majd fel dobtuk a ruhákat,törülközõket. Beszálltunk a kocsiba, s siettünk a kórházba. Ahogy kiértünk az utca végére nem hittem a szememnek. Csõtörés van. Fasza. Az egész út le volt zárva és rendõrök iranyították a forgalmat. Kezdett felmenni bennem a pumpa,hiszem Peti ordított hátul.
- Vágj át a füvön vagy mit tudom én,de menjünk már mert elvérzek!-bömbölt elõre,ràadásul a fülembe. Jó lesz. Kórház után fülészet? Kösz inkább kihagynám.
- Nem vérzel el.-mondtam és hátrafordultam.
- Szorítsd már rá azt a rohadt kendõt! Szerinted miért adtam? Hogy hajtogass belõle egy Katy Perry hasonmást?- szoltam kissé erõsebb hangnemben.
Végre jelzett a rendõr hogy mehetünk. Végre. Elindultunk es kb 5 perc múlva oda is értünk a kórházhoz. Réka kisegítette es bementünk,lehetõleg a sürgõsségi osztályra. Szerencsénkre nem voltak sokan, így hamar sorra kerültünk. Drága barátosnõm bekísérte élete értelmét. Komolyan úgy vonultak be a kórterembe,mint a friss házasok.
Szerettem volna Danival beszélni,ami sikerült is,mert ugyebár mi ketten kinnt maradtunk.
- Figyelj! Az lenne a kérdésem,hogy nem lenne kedved eljönni moziba a héten?- nézett a szemembe,én meg rögtön elpirultam. De min?! Dani felkacagott egy kicsit,gondolom észrevette a rák vörös arcomat.
- Persze.-böktem ki végül a választ.
- Szuper! Itt a telefonszámom majd hívlak.- nyomott a kezembe egy cetlit,majd rámkaccsintott.
Gondolom a fejemet megint ellepte a fõtt rák. Ebben a pillanatban kijöttek Petiék,akinek lábán egy hatalmas gipsz tornyult.
- Én azt hittem csak beleléptél valamibe,nemhogy eltörted mindened.- néztem végig rajta,ugyanis az oldala is be volt kötve.
- Csak meghúztam.
Elindultunk ki az épületbõl,mikor észre vettem egy olyan valakit a büfénél,akit sosem akartam többet látni. Tekintetünk találkozott. Egyre gyorsabbra vettem a tempómat,szinte már futottam mikor megláttam,hogy közeledik felèm. Épp kièrtem volna mikor megragadta a karom és visszarántott. Szorított,nem engedett el,addig amíg valaki mögèm nem lèpett...

Figyelem!

A részeket 2 naponta fogom hozni. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. A lap alján szavazzatok hogy milyennek gondoljátok a blogomat. Írjatok véleményt ha tetszik:) Ma hozni fogom a 3.részt:) És köszönöm az eddigi 248 oldalmegjelenítést :)

2*

...
- Jössz már?- kérdezte a számomra teljesen ismeretlen fiú.
- Hova?
- Hát Rèkáékkal a strandra. Én Dani vagyok, a barátnõd évfolyamtársa.Te pedig ha minden igaz Sarah nem?- mosolygott rám,én meg azt hittem helyben meghalok,ezért csak bólogattam. Elõre ment,én pedig bezártam az ajtót,majd letrappogtam a többiekhez. Mindenkit két puszival üdvözöltem majd elindultunk.
Ahogy a strandhoz értünk nem hittünk a szemünknek. Iszonyatos mennyiségû ember tolongott a parton,a vízben,a vécéknél,a büfékben,egy szóval mondva mindenütt. A csodás Balatontól kb 2 km-re lepakoltunk ès elindultunk a víz felè.
-Komolyan mondom ennyi ember még egy Justin Bieber koncerten sincs!- mérgelõdött viszonylag nyugodt lelkiàllapotban lèvõ barátnõm.
-De ha valaki nekem jön...-kezdett bele a mondandójába is Peti,de Réka elé lèpett és lazán lesmárolta. Cool! Ebben a rohadt világban mindenkinek van pasija csak nekem nincs.
-Nyugi majd lesz! - simogatta meg a hàtam Dani,majd elõrement.
Basszus,megint hangosan gondolkodtam.Hát igen, ez rám vall. Bár utálom,mert így az emberek mindig tudják mire gondolok ès ez azért zavarja az embert. Vagyishát engem zavar.
10 perces sétánk után végre odaértünk a partra. A fiúk halàl lazán beleugrottak, fókàsat játszottak, míg mi Rékával már 2 csepptõl meg akartunk fagyni.
-Gyertek màr! Annyira nem vészes!Ugyanmár,nyár van.-üvöltötte Dani a Balaton közepèrõl.
Jó nyàr van,de az nem azt jelenti.hogy fagyjál szarrá egy hideg,kimondottan koszos valamiben. Vègül feladták és beljebb mentek. Mi inkább elmentünk a standokhoz nèzelõdni egy kicsit,ugyanis csajokból vagyunk. Bõ 1 óra nézelõdés után beálltunk venni egy hotdogot,amit meg is bántam,ugyanis a virsli ehetetlen volt, a kifli meg kemèny. Ilyen nincs! Èppen mentünk volna át egy másik kajáshoz amikor kèt hideg kezet éreztem a derekamon...

1*

Ahogy kinyitottam a szemem, a nap fényes sugara sütött meg. Rettenetesen boldog voltam, hiszen tegnap bezárta kapuit az iskola és megkezdõdött a vakáció. Gyorsan kipattantam az ágyból,lementem a konyhába ès azon töprengtem mit egyek. Végül a piritós mellett döntöttem. Reggelimet a telefon csörgése zavarta meg. A legjobb barátom keresett. Gyorsan megtöröltem a kezemet és felvettem a készüléket.
-Hallo.-szoltam bele kissé fáradtas hangom,mert ugyebár hajnali 1-kor feküdtem le.
-Szia Sara. Elõször is jó reggelt. Màsodszor pedig az lenne a kérdésem,hogy nem lenne e kedved elmenni a strandra?!-kèrdezte a vonal màsik felèn.
-Persze,menjünk.Ugyis ràmfèr már a kikapcsolódás.
-Okès,akkor gyere 10-re a kisbolt elè.Hello.-ezzel bontotta a vonalat.
Hamar végeztem a falatozásommal ès a fürdõ felè vettem az irányt. A csap fölötti szekrènyt, meg úgy az összeset csontig kirámoltam mint valami vadbarom, ugyanis nem találtam a fürdõruhámat. Ezt nem hiszem el! Ilyen is csak velem törtènhet meg. Be mentem a szobámba tök idegesen,kócos hajjal. Amint beèrtem akkorát ordítottam,hogy csodálkozom hogy nem jöttek àt a szomszédok. A ruhám az asztalomon volt. Borzasztó! Ez a reggel nagyon nem akar nekem összejönni.De nagyon nem! Rápillantottam az óràra ami 10:55-öt mutatott.
-Basszus! El fogok késni.-dörmögtem.
Turbó sebességgel megfésülködtem,ès az ajtó felé indultam. Èpp nyitottam volna,mikor egy nem várt szemèllyel találtam szembe magam....