2014. június 23., hétfő

6*

...
Fel s alá futkároztak a színfalak mögött, mint két óvodás. Olivér futott, Petra meg üldözte. A szőke inkább idefutott mögénk. Nem csodálom hogy menekült. Na mindegy. Bementünk az öltözőjükbe, ahol minden szanaszét hevert. 2 telefon a földön, kabátok a székeken vagy a földön, a kanapén meg 3 chipses zacskó.
- Ez szép! Takarító látta már?-röhögtem fel amint megláttam a disznóólat.
- Látta...De inkább továbbment.-vette elő a "humorát" Olivér.
- Vicc,bár nem röhögök.-váltottam kicsit flegmára.
- Jól van na. Nem kell egyből leszedni a fejem.-mondta, majd inkább kiment az öltözőből.
Bejött az egyik rendező, hogy menjenek a fiúk, mert mindjárt előadják a közös produkciót. Elindultunk mind az 5-en. Én a helyemet kerestem az első sorban, Ők meg valamerre elvándoroltak. Kerestem Petrát, de sehol sem találtam. Szuper! Most már tényleg egyedül leszek. Na nem baj. Elénekelték a nótát,majd vége lett az adásnak. Na végre! Meg kell hogy mondjam, ennyire még semminek sem örültem. Gyorsan a kijárat felé indultam, hogy most már egy kis friss levegőt is szívjak. Amint ezzel a tevékenységemmel végeztem felhívtam Rékát hogy jöhet értem. 5 perc után meg is érkeztem, Én pedig bepattantam mellé a kocsiba.
-Na mesélj milyen volt? Amúgy bocsi ha nem szólt Dani, de hazajött mert egyszerűen nem bírja a tömeget.
- Jó volt. Nem gond.-zártam rövidre a mondókámat.
Az út csendesen telt el. Én nem szóltam hozzá, de Ő se szólt hozzám.Egész hazafele úton kifelé néztem az ablakon és gondolkodtam. Arra lettem a figyelmes,hogy megérkeztünk. Vagyis hát, Én megérkeztem,ugyanis Réka nem velem lakik. Hála isten! Nem tudnám elnézni a folytonos enyelgésüket Petivel. Na az kizárt!
-Köszönöm a fuvart és jó éjszakát.-mondtam, kipattantam a kocsiból, és elindultam a házunk felé.
Egyedül élek. Még 16 éves voltam mikor elköltöztem anyuéktól. Folytonos veszekedések, kiabálások. Nem bírtam tovább, így fogtam magam és eljöttem. Kapcsolatot persze tartjuk, szinte minden nap beszélünk, de Én azt már nem tudtam elviselni. Mióta elváltak apával nem is beszélek. 5 éves voltam. Azóta egyszer sem láttam. Anya abban a tudatban nevelt fel, hogy kiment külföldre dolgozni 10 évre. De mikor már a 16-ot is betöltöttem tudtam. Tudtam, hogy elhagyott minket.
Beértem a lakásba, ledobtam a táskám a nappaliba és a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan levetkőztem és beálltam a víz alá. Nagyon jól esett egy kis meleg víz, mert ugyebár hiába van nyár este 11-kor azért már hűvös van. Elzártam a csapot, megtörülköztem és felvettem kedvenc Mickey egeres pizsamámat. Leültem a tv elé. Semmi sem volt benne. Mindenhol híradó stb adások mentek, ezért gondoltam egy kicsit telefonozok lefekvés előtt. Felnéztem facebookra, twitterre és az egyéb közösségi oldalaimra. Észrevettem hogy az iwiw-et törölni fogják. Mindenről lemaradok úgy látszik. Felraktam a telefonom töltőre,de mielőtt kikapcsoltam volna egy ismeretlen szám hívott. Telefonszámot mutatott, de nem tudtam ki az. Elhúztam a zöld 'gombot' és beleszóltam.
-Halo!
-Szia Sara. Bocsi ha felkeltettelek.-szólt bele az ismeretlen illető, de hangját egyből felismertem.
Mégis honnan tudja Ő a számomat?! ...

1 megjegyzés:

  1. Na ez már hosszabb volt :D Folytasd moost :D :3

    Ismét jó volt az alaptörténet és nem volt unalmas, de nem értem hogy mitől flegmult be Sarah Olivérnél. :O :D folytasd csak. és jöjjenek a részek rendesen :D :)

    VálaszTörlés