4*

...
Dani állt mögöttem.
-Ez ki?- kérdezte kissé mérgesen,bár nem tudom miért akadt ki ennyire.
-Szevasz! Én Ádám vagyok. Sara exe. Üdv.-tartotta a kezét,de közben még mindig nem engedett a karjai fogságából.
-Engedj el!- mondtam,közben pedig kezét próbáltam levakarni magamról kisebb-nagyobb sikerrel.
-Nem hallottad! Azt mondta engedd el. Most!-förmedt rá Dani,s kikapott a karjai közül és a csuklómnál fogva elrángatott.
Nem tudom miért,de ebben a pillanatban nagyon hálás voltam neki. Ádám egy vadbarom. Talán hatodikosak lehettünk,mikor összejöttem vele. Egész általánosban szerelmes voltam belè,mindent megtettem azért,hogy csakis magaménak tudjam. De mindez hiába. 8. év végén,ami nekünk bankett volt, kimentem az udvarra ugyanis eléggé rosszul lettem a sok kajátol,piátol. Amint kiléptem megláttam Ádámot egy másik lánnyal csókolózni. A szívem darabolra tört és depresszióba estem. Hazafutottam,egyenesen a szobámba és abban a pillanatban nem érdekelt semmi,ès senki. Késõbb Ádám mindig jött bocsánatot kérni,de nem tudtam elfelejteni mindezt. Annyira sziven ütött. Miután sokadik próbálkozása után is elutasítottam, megfenyegetett hogy jövök én még az Õ utcájába. Nem hittem neki. Végül egyszer sétáltam az utcán és berángatott az erõbe. Sikítottam,de hiába. Senki sem hallott. Elõször meg akart erõszakolni,de totálisan is ellenkeztem ezért nekiállt verni. Véres szájjal herén rugtam és elfutottam. Azóta nem láttam,ès nem is akarom látni. Soha.
-Ki volt ez?-kérdezte Dani ijedten,mire én csak bambultam a nagyvilágba.
-Menjünk jó?-vágtam a szavába,s minèl elöbb el akartam tûnni a kórház környékérõl.
-Rendben,de mondd! Ki volt ez?-mondta és engem átölelve elindultunk a kocsihoz.
Nagyon kedves velem Dani,és helyes is. Remélem nem szerettem bele annyira.
-Õ Ádám az exem,aki meg akart erõszakolni,de inkább megvert.-mondtam ki és legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Ne sírj. Nem bánthat. Tudd èn mindig itt leszek melletted.- megállított, letörölt egy könnycseppet arcomról,majd közeledni kezdett. Gyönyörû barna íriszei ragyogtak a vágytól?! Nem tudom. Csupán pár centi választotta el ajkainkat. Csupán azt kívántam most,hogy bárcsak megcsókolna...