8*

Sziasztok:) Nagyon szépen köszönöm a közel 1500 oldalmegjelenítést. El sem hiszem hogy 1 hét alatt:) Ennek örömére itt a 8.rész. Remélem tetszeni fog. Ha elolvastátok ÍRJATOK véleményt alulra. Jöhet pozitív, jöhet negatív vélemény és persze tanácsokat is elfogadok..Hát akkor jó olvasást:))


...
Ya Ou küldte a levelet. Állj!  Honnan tudja hol lakom? Ezt azért jó lenne tudni. Két jegyet találtam benne az X-factor következő élő showjára. Kaptam hozzá egy kisebb levelet is,amit rögtön el is olvastam:
"Szia Sara.
     Ezt a két jegyet névnapod alkalmából adjuk neked. Én meg a srácok is. Reméljük eljössz. xx Ya Ou."
Amint ezt elolvastam óriási mosolyra húzódott a szám.
-Min vigyorogsz ennyire?-kérdezte Dani, miközben örömtáncot jártam a seprűvel.
Minden álmom az volt, hogy legalább egyszer az életben ott lehessek egy tehetségkutató élő adásán.
-Ja semmi. Csak szombaton az X-factorba megyek.-újságoltam neki a számomra jó hírt, mert ahogy láttam nem volt valami vidám tőle. De ez se ronthatta el a jó kedvemet.
Mivel ma nem volt semmi programon, és ugyebár a sulinak is vége (hála isten), ezért úgy gondoltam kitakarítom a lakást. Úgyis rá fér már. Ha egy ember belép az ajtón azt hinné hogy fiúk laknak itt, aztán végül kiderül hogy csak 1 lány lakik itt, ami számomra baromi kellemetlen. Sőt inkább úgy mondom, hogy ciki. Hát igen. Sose voltam rendmániás, aki a könyvet az asztal közepére rakja és leméri hogy pontosan a közepén van e. Vagy a másik nem normális, aki a kádhoz négy falat épít, hogy mikor fürdik az ember nehogy 1 csepp kimenjen, mert abból rohadt nagy árvíz lehet. 
Szóval elcsoszogtam a szekrényhez és kivettem belőle a porszívót. Emlékszem mikor kicsi voltam mindig evvel kergettem a kutyát, hogy 'majd na becsípi az orrod', anya meg rohant utánam hogy hagyjam már békén szegény ebet. Magyarán szólva az látszódott a szomszéd ablakokból, ahogyan Sara kergette a kutyát, Sarat meg az anyja kergette.
Előszór az Én szobámat takarítottam ki, mert legalább az legyen tiszta. Az én "kis lyukam" fél órát vett igénybe.
-Figyu! Én megyek dolgozni.Köszi a szállást.-szólalt meg mögülem Dani,majd egy puszit adott az arcomra és elment. El is felejtettem hogy itt van. Vagyis hát volt.
Mikor már az egész házat kiporszívóztam és ledobtam magam a kanapéra. Hulla fáradt voltam délután 3 órakor. Épp elaludtam volna mikor megcsörrent a telefonom. Egyszer még összetöröm.-gondoltam magamban, majd elhúztam a zöld ikon a készüléken és beleszóltam.
-Igen?
-Szia kicsikém.Mi újság van veled?Oly rég láttalak már. Ma elmegyek hozzád látogatóba oksi?1-2 óra múlva ott vagyok. Puszi.-mondta anya a telefonba, kissé nyávogósan.
-De anya..-kezdtem volna, de kinyomta.
Szuper. Remélem az öcsémet nem hozza. Komolyan lefáradok a gyerektől. Állandóan kérek enni,kérek inni, pisilnem kell, olvasni akarok, lovagolni akarok, társasozzunk, had fessem be a hajad és hasonlók. Azért hozzáteszem, hogy 12 éves a fiatalúr.
Gondoltam alszok egyet, mert ha megérkeznek tuti holnap mennek el. Vagy holnap után. Elindultam a szobám felé, de ekkor meghallottam a csengőt.
-Ezt nem hiszem el!-ordítottam el magam, majd visszafordultam a lépcsőről, és az ajtó felé vettem az irányt. 
Remélem nem az öcsémék érkeztek még meg. Arra még nem vagyok felkészülve. Remegő kezekkel nyitottam ki az ajtót. Ez komoly Sara?! Nem mered kinyitni az ajtót?-vontam fel a szemöldökömet, míg gondolkodtam. Kinyitottam az ajtót, de most már nagyobb hévvel. Nem Ők álltak az ajtóban. Teljesen más alak...