15*

Sziasztok!:)Meghoztam a 15. részt is. Nagyon szépen köszönöm az 5000 oldalmegjelenítést, a 2 feliratkozót és a kommenteket. Ennek örömére hoztam most új részt. A következő ugyanúgy kommenteken múlik hogy jön e. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást :)


...
-Sara, elhoztam a...-kezdett bele a mondandójába Ya Ou, de amint meglátta mi történik ledobta a pulcsimat a kanapéra és odaszaladt hozzánk.
-Most azonnal engedd el!-tépte le szó szerint rólam Ádámot, majd nekilökte a falnak.
Nem tudtam mit tegyek. Félek ha közéjük állok, Én fogok kapni reflexből.
-Na mi van? Megjött Rómeó?- vonta kérdőre a barátomat, aki ezután a mondat után bevert neki egyet, és a földön kötött ki.
Odaszaladtam megnézni jól van e, amit persze Ya Ou nem hagyott szó nélkül.
-Most komolyan Őt véded? Ha nem jövök mit csinált volna ez a barom?-emelte fel a hangját.
-Dehogy védem. De az erőszak sohasem megoldás. Remélem rájössz előbb-utóbb.-kiáltottam rá Én is, majd felszaladtam a szobámba és sírni kezdtem.

***Ya Ou szemszöge***

Nálunk maradt Sara pulcsija, így gondoltam átviszem neki, de egy nem várt látvány tárult elém. Egy hapi éppen a falnak nyomta és ordítozott vele. Gyorsan odaszaladtam, és levettem róla, de amint nekiállt "büszkélkedni" bevertem neki egyet. A földre rogyott, majd kifutott a házból. Sara egyből odajött hogy miért kell verekedni az nem megoldás, de Én még mindig ideges voltam és kiabálni kezdtem vele, majd felrohant a szobájába.

-Ezt nem hiszem el!-rúgtam bele a kanapéba, s elindultam felfelé a lépcsőn egészen a szobájáig. Be akartam menni, de bezárta az ajtót.

-Sara engedj be kérlek!-dörömböltem be, majd miután lehiggadtam leültem a lépcsőre, és vártam hogy történjen valami.
Bő 20 perc után arra lettem figyelmes, hogy kattan a zárban a kulcs.Kisírt szemekkel lépett ki a szobából, majd rámnézett. Egyből odamentem hozzá, és átöleltem.
-Bocsáss meg! Nem akartam üvölteni veled, de az a barom ezt hozta ki belőlem mondtam, s még mindig nem engedtem el ölelő karjaimból.
Ő nem válaszolt semmit, hanem ajkait enyémekhez csatolta, és csókolózni kezdtünk. Próbáltam ebbe beleadni minden érzelmet, bocsánat kérést, és mindent amit lehetett. Mikor elváltunk mosolyogva felnézett rám, mire viszonoztam tettét. Egymást néztük már jó ideje, mikor Saranak felkorgott a gyomra. Egyszerre nevettünk fel.
-Szerintem enni kéne valamit.-javasoltam valamit, mire még jobban nevettünk.
-Igen. Nem rossz gondolat.-válaszolta, majd a konyha felé vettük az irányt.
Felajánlotta, hogy csinál palacsintát. Nem ellenkeztem ugyanis imádom. Mondjuk ki nem imádja a palacsintát. A nutellásat például. Már a gondolatától folyik az embernek a szájából a nyál.
Elővette a serpenyőket, és nekiálltunk megsütni őket. Néhány a földön landolt, amit mondjuk nem is csodáltam. Fél óráig sütögettünk aminek az eredménye az lett, hogy 6 darab leesett, 4 odaégett, így keményen 10 darabot csináltunk, amit meg is lehetett enni.
Leültünk az asztalhoz, és csendben elfogyasztottuk. Mikor végeztük, szótlanul ültünk egymással szemben. Legszívesebben maradtam még volna, de próba van a srácokkal így mennem kellett.
-Mennem kell próbára. Majd hívlak.-nyomtam egy puszit az arcára, majd elmentem.

***Sara szemszöge***

Nagyon hálás voltam Ya Ounak most ebben a pillanatban. Bele sem merek gondolni mi történhetett volna, ha Ő most nem jelenik meg. Szerettem volna, ha itt marad még velem egy jó darabig, de mennie kellett próbára amit meg is értettem. Fontos neki ez a verseny, és rengeteget kell dolgozniuk azért, hogy elérjék az álmaikat. Jó úton haladtam. Soha nem néztem fel még ennyire senkire, mint rájuk. Nem is csodálkozom, hogy ennyi rajongóval rendelkeznek, ugyanis tényleg fantasztikusak. Nem csak emberileg, de hangilag is.

Felmentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopomat, és megnéztem a közösségi oldalaimat. Először YouTube-ra mentem és megnéztem újra a fiúk szombati produkcióját, ami még mindig tökéletes volt. Ma döntés! Remélem továbbjutnak. Lehet a mentoroktól kaptak pár kritikát, de annak ellenére szenzációsak voltak. Ma itthonról nézem a döntést, és szurkolok nekik. 

Felhívtam Rékát, aki szívesen elfogadta a meghívásomat és itt alszik nálam. Szokásához hívően megint 3 táskával érkezett, amin Én még mindig csak nevetni tudtam.

7 óra van. Nemsokára kezdődik az adás. Bekapcsoltuk a tévét, és vártuk hogy elkezdődjön.

-Kimegyek inniért, és valami rágcsáért egy perc.-mondtam a kanapén fekvő barátnőmnek aki intett a kezével válaszképp. 

Mikor töltöttem a kólát a poharakba, hallottam hogy csöngetnek.

-Nyisd ki!-üvöltöttem ki Rékának, aki egyből oda is ment az ajtóhoz.

Kimentem a nappaliba Én is, és láttam hogy Olivér és Ya Ou áll az ajtóban.

-Sara!Öltözz. Vagy öltözzetek! Jöttök a döntésre ti is.-mondta, majd a fenekemre csapott egy kisebbet, hogy induljak el.

-De..-kezdtem bele, de Olivér félbeszakított.

-Semmi de! Jöttök. Kell a bíztatás.-fejezte be,s Rékával elindultunk a szoba felé. 

Hirtelen nem tudtam mit vegyek fel. Észre se vettük, hogy az ajtó félig nyitva van.

-Azt se tudom mit vegyek fel.-mondtam barátnőmnek, de nem tudott válaszolni, mert valaki kintről bekiabált.

-Egy csinos kis koktélruha megteszi.-csapta meg a fülemet Olivér hangja.

-Barom.-vágtam rá és becsaptam az ajtót. 

Réka már elkészült és Én még mindig azon tűnődtem, hogy mit vegyek fel. Egyszerűen nem tudtam eldönteni. Már éppen kiválasztottam a megfelelő ruhát, és készültem átvenni. Egy szál melltartóban, s egy rövidnadrágban álltam, mikor valaki hirtelen benyitott...