11*

...
-Olivér te meg mit keresel itt?-vontam kérdõre,miközben a szívroham kerülgetett.
-Figyelj! Miért kerültél el a moziban? És miért voltál olyan bunkó szombaton?-tette a kérdéseket egymás után.
-Mert...Mert nem nagyon csípem a fejed.-dadogtam,majd magabiztosan a szemébe mondtam.
-Ugyanmár. Tuti nem errõl van szó. Igenis kedvelsz,más a baj. Szóval?-mondta,ès közeledni kezdett.
-Nem,nem más. Na szia.-villám sebessèggel elrobogtam tõle.
A pofám leszakad ettõl a gyerektõl. Komolyan mondom. Beállít a házam elé,hogy mi a bajom. Na mindegy. Felejtsük is el.
Elindultam a fürdõ felé,megnyitottam a csapot,ès szabadjára engedtem a vizet a kádban. Míg lefolyik a víz,átmentem a szobámba a pizsamámèrt. Visszamentem,levetkõztem,elzártam a csapot és beleültem. Nagyon jól esett a víz. Énekelni kezdtem:
"Emlékszel nem volt rég,
Apró kis gyermekként,
Vártad,hogy felnõtt légy,
Úgy láttad az élet szép."
Folytattam volna a dalolást,de abban a percben megszólalt a telefonom. Ott volt tõlem 2 méterre a mobilom,így gondoltam kinyúlok érte. Viszont ez nem volt egy jó döntés. Ugyanis levertem, ami persze meg is látszott a kijelzõn,mert egy csíkban betört. Gratulálol Sara! 2 hete kaptad,de már összetöröd.
Szerencsére nem lett baja ezen belül,mert tökéletesen mûködött. Elhúztam a zöld kis ikont,majd beleszóltam a készülékbe.
-Igen?!-kissé idegesen kezdtem a beszélgetést,mondjuk ezt meg lehet érteni.
-Szia Sara. Ya Ou vagyok. Csak azért hívlak,hogy nem lenne e kedved eljönni velem valahova?-kèrdezte kissé félénken a vonal másik végén.
-Persze szívesen.-válaszoltam még mindig kissé ingerülten.
-Valami baj van?-gondolom rájött a hangomból ítélve.
-Hát éppen fürödtem,leejtettem a 2 hete vett telefonomat,aminek ráadásul betört a képernyõje. De minden ok. Kösz a kérdésed.
-Upsz! Bocsi.
-Nem gond. De most megyek. Szia.-köszöntem el.
-Rendben. Szia! A részletekért még írok.-válaszolt,s bontotta a vonalat.
Megtörültem,felöltöztem,majd elindultam a szobám felé. Lefekvés elõtt gondoltam felnézek egy kicsit Facebookra, ezért kezembe vettem a laptopomat. Volt 5 ismerõsnek jelölésem, ami persze a fiúk voltak és Petra,akivel szombaton,úgymond "szétbuliztuk" magunkat az élõ show-n. Visszaigazoltam õket, s megnéztem az üzeneteimet.
Találtam köztük egy bizonyos "Nagy Ember" levelét. Elkezdtem olvasni, bár jobban örültem volna ha nem veszem észre...